Műholdképek

A tél Európa nagy részén nemcsak hideg, de sokszor ködös évszak is. Felvételünkön Franciaország délnyugati része látható, amint a köd érdekes formákba rendeződik. Nem véletlenül: követi a folyóvölgyeket.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. december 6. Kiterjedése: 275 x 275 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A köd ugyanis, a vízhez hasonlóan, "folyik"; tapad a talajhoz, és a száraz levegőhöz képest kicsit nagyobb sűrűsége miatt keresi a "lefolyási irányt". Megtölti a folyóvölgyeket, és lassan lefelé áramlik bennük. Meddig? Ameddig eljut, tehát a "ködhullám" alsó végét meghatározhatja az, hogy mikor indult. Képünkön nem ez a helyzet: a köd elég régen indult, és egészen a tengerig eljutott. Itt azonban mindenképpen vége; a tenger, még az olyan elkeskenyedő tölcsértorkolatok végében is, mint itt a Garonne-öböl, melegebb a szárazföldnél, és ez a pár fokos melegedés gyorsan feloszlatja a ködöt.

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

A műholdképeket egy földi vevőállomás nem tudja akármilyen földrajzi területről rögzíteni. Ahogy a műhold elhalad Földünk egy darabja felett és fényképezi azt, az észlelt adatokat valós időben, rádiófrekvencián sugározza, és az képes ezek rögzítésére, akinek a vevőjéből épp látszik a műhold (vagy van átjátszó-műholdja magasabb Föld körüli pályán, de nekünk ilyenünk nincs).

Ennek következtében térségünkről naponta készül felvétel, de a kb. 3000 kilométer sugarú vételkörzet széleiről csak viszonylag ritkán. A 700 kilométer magasságban keringő műhold ilyen távolságból látszik a horizont felett. Grönland épp a vételkörzet határán van. A budapesti vevőállomáson a budai hegyek is árnyékolnak kicsit, ezért csak a sziget keleti partvidéke szokott feltűnni néhány felvételünkön. E képek is legtöbbször a megszokottnál gyengébb felbontásúak (a teljes felbontású kép emiatt "pixeles"), és láthatunk néhány, képhibából eredő világos csíkot is.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. szeptember 27. Kiterjedése: 400 x 500 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A felvételen látható partvidék barna dombjain látható fehérség természetesen hó, látványos még a hideg tengervíz felett áramló levegőben kialakuló örvénysorozat is a part előterében - csak tippelem, hogy ez a forma a levegőhöz és nem a vízhez tartozik, de az biztos, hogy nagyon alacsonyan van.

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

A szeptember végi indián nyárban a nappalok már rövidebbek az éjszakáknál, de a nappali hőmérsékletek még a nyár végét idézik. Látható változás még nem is vehető észre emiatt a műholdképen látott erdőkön (pár hét, és a sárgába, vörösbe váltó levelek igazi látványosságot fognak jelenteni!), de a mezőgazdasági területek, az alföldek már kezdenek őszi köntösbe öltözni.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. szeptember 26. Kiterjedése: 800 x 650 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Szerda délben csak a Dunántúl északi és a Felvidék nyugati részén zavarta szórványos felhőzet a napsütést és a belátást a műholdról: az Alföld és Erdély szinte teljesen felhőmentes. A nyáron learatott növények helyén a barna tarlók, és a még álló kukorica sárgás színe keveri ki a földek színét, a lombos erdők még zöldek, és a Déli-Kárpátok gerincein a múlt hét közepén hullott hó is elolvadt. Valószínűleg ez az idei év utolsó nyárias képe térségünkről.

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

Néha felvetődik a kérdés - legutóbb az áthaladt hidegfront hátoldalának műholdképe kapcsán - hogy a természet hogy tud ennyire éles határvonalakat produkálni? Nos, a hogyan messzire vezetne, de hogy a dolod a felhőzetben mennyire gyakori, azt hadd illusztrálja egy vasárnap déli felvétel a Dunántúlról és Szlavóniáról.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. szeptember 23. Kiterjedése: 400 x 400 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A két közepe táján felfedezhetjük a Balatont, északnyugatra (balra föl) a Fertőt is. Épp a Balatonon húzódik keresztül egy alacsony szintű köd- és felhőmező éles határa, a tótól északra, a Kisalföldön pedig egy másiké. Ez utóbbinak keskeny árnyéka is van, így tudható, hogy alacsony felhőrétegről van szó. Délen, Horvátországban és Boszniában is láthatunk hasonlóan éles határokat, amelyek azonban nem egyenesek. Bár nem vagyok meteorológus, e határokat keresztirányú áramlások okozta hirtelen változásoknak tippelném.

Földrajzból úgy tanultuk, hogy az óceánokba ömlő folyóknak az erős árapály miatt tölcsértorkolatuk van. Ennél a dolog kicsit összetettebb, minden torkolat esetén a folyó hordaléktömege és az árapály hordalékelszállítóképessége közti arány dönt; ahol a hordalék domináns, ott delta-, ahol pedig az árapály, ott tölcsértorkolat alakul ki.

A Temze mindenesetre jól felel földrajzból: torkolata jellegzetes tölcsér. Nem véletlen: vízgyűjtője Dél-Anglia egy részére terjed ki és nem igazán nagy, míg a torkolatban 5-7 méteres vízjátékot is kelt az árapály, amely így könnyen kimossa az érkező hordalékot. Felvételünk fő érdekessége pont ez: az apálykor készült képen a hordalék áramlásának belső szerjezete, valóságos "belső folyók" hálózata rajzolódik ki a türkizkék-világosbarna színekből a széles tölcsérben és keleti (jobb oldali) előterében.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. szeptember 22. Kiterjedése: 275 x 275 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Érdekes a felhőzet szerkezete és eloszlása is: a hűvösebb tengerfelszín felett kevesebb a felhő, míg Anglia nagy részét kisebb gomolyfelhők pöttyözik. Anglia keleti partjai, az Északi-tenger és Németalföld felett pedig a hidegfrontok mögötti klasszikus közepes méretű gomolymintázat látszik.

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

Érdekes felvételt rögzített vevőállomásunk vasárnap délelőtt Észak-Olaszországról: az Alpok délre nyíló völgyeiből ködfolyamok hömpölyögtek délre a Pó-síkság felé, el is borítva annak egy részét.

Az alpi gerincek nagy részét az éppen átvonuló hidegfront nyomán friss hó borítja (a felvétel északi, vagyis a képen felső felén). Délnyugaton a Ligur-, keleten az Adriai-tenger kékjét látjuk, utóbbit a Pó-deltával. Délkeleten, a jobb alsó sarokban az Appenninek vonulatain átbukó szél irányát mutató fehér pettyek: gomolyfelhők sorozatából álló felhőutak látszanak. A poszt címadó képződménye a Nyugati-Alpokból érkező fehér ködmező. Érdemes a teljes felbontású képen megnézni, ahogy a köd kitölti a völgyeket, és lassan a síkság felé sodródva ellepi Aosta vidékét és a Pó-síkság felső, Torinó körüli területeit, Felső-Piemontot is.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. szeptember 16. Kiterjedése: 500 x 500 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

...közepes termés, nem hajózható - zenésíti meg az LGT a rádióhíreket, mi viszont az űrből látjuk a hazánk nagy része felett szerda éjjel és csütörtökön átvonuló "évszakváltó" hidegfront markáns felhőzetét. Nem kicsi a műholdkép által bemutatott terület: Szardíniától (bal alsó sarok) Isztambulig (jobb alsó sarok), Hamburgtól (bal felső sarok) Fehéroroszországig (jobb felső sarok) mutatja térségünket. A látványos fehér sáv, amely a felvétel közepén, majdnem észak-déli irányban végighúzódik a régión, az maga a front: felhőzete 4-500 kilométer széles. Előtte (keletre, a képen jobbra) még meleg, nyárias az idő - középtájt kilóg jobbra a Kárpátok ívének erdélyi része, ott is kellemes idő volt -, míg áthaladása után, a felhők nyugat (jobb) oldalán már ősziesre váltott az időjárás.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó. Kiterjedése: 1750 x 1750 kilométer. Nagyobb felbontásért klikk a képre!

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

Hazánk és a Kárpát-medence középső és keleti részén verőfényes nyári idő és hőség uralkodik. Nyugatról a magasban párásabb levegő érkezik, a Kárpátok északi oldalát már ostromolják a felhők. A párásabb levegő miatt a Dunántúl alig látszik; itt a kondenzcsíkokból is fátyolfelhők keletkeznek: a repülőgépek utazómagassága a cirrusznak is nevezett fátyolfelhők jellemző magasságában van. A nyugati-délnyugati légáramlás a pára egy részét Ukrajna irányából kifújja (halvány csík a felvétel jobb felső sarka felé).

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. szeptember 3. Kiterjedése: 800 * 625 kilométer, a kis ferde fehér csíkok képhibák. Teljes felbontásért klikk a képre!

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

A Műholdképek blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.

Az elmúlt években, a kompakt digitális fényképezőgépek és az egyre kisebb GPS-egységek árának esése lehetővé tette a meteorológiai ballonokra szerelt eszközökből fényképek és videók bővülő készítését. A youtube-on számos eredményt láthatunk, világszerte elvégzett sikeres kísérletekről. A héliumballon 30 km feletti magasságig jut el, ez bizony már az űr alja, majd valahol 30-35 kilométer között, a külső nyomás végletes csökkenése miatt kidurran, és a rászerelt szonda lezuhan. Meteorológusok évtizedek óta használják ezt az eszközt a légkör fizikai paramétereinek megmérésére, most pedig, a szélsőséges hidegtől védő burkolatban kamerákat próbálnak feljuttatni így, amelyek helyét GPS követi és rögzíti, és - pár kilométeres magasság alatt - GSM telefonkapcsolattal tudatják pozíciójukat a felbocsátóval, így a szonda lezuhanás után megtalálható.

A külföldi példák után egy hete immár a második sikeres magyar kísérletet hajtották végre a Pannonian Near Space Project lelkes munkatársai (az első repülés videója itt látható). A hegyhátsáli (Vas megye déli széle) felbocsátást követően a szonda 32 kilométer magasságig jutott, majd a szlovéniai Lendva mellett, a magyar határ közelében egy fára pottyant ejtőernyőjével.

Így fest 30 kilométer feletti magasságból a Balaton, Zala felől fényképezve. A láthatár előtti sötétebb vonal a Keleti- és a Déli-Kárpátok vonulata. Forrás: Pannonian Near-Space Balloon Project, teljes felbontásért klikk a képre.

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

A Műholdképek blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.

Csupasz tarlók és elsárgult kukorica- és napraforgó-táblák közt zöldellik a Duna torkolati szakasza, a híres Delta: nem véletlen, hiszen egyedül ez a terület kap arra az éltető vízből. A nyugatról (balról) érkező folyó nem messze a kép szélétől, Tulcea városánál három ágra szakad, fent a Kiliai-, középen a szabályozása óta szinte teljesen egyenes Sulinai-, délen pedig a vadregényes Szent-György-ágat láthatjuk. Utóbbi torkolatától kisebb hordalék- és fitoplankton-csík húzódik északkeletre; ez meglepő irány, hiszen a Fekete-tenger jellemző áramlása az óramutató járásával ellentétes irányú és általában délre viszi a Duna hordalékát. A legészakabbi ág sodorvonala képezi az országhatárt a deltát birtokló Románia és Ukrajna között. A delta zöldjébe húzódó, nagyjából észak-déli irányú világosbarna sávok a korábbi tengerpart dűnéit mutatják.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. augusztus 27. Kiterjedése: 175 x 175 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A tengerben e csík végénél, a deltával szemben egy kis világos pöttyöt látunk: ez a Kígyó-sziget, amely Ukrajnához tartozik, de a hovatartozását Románia vitatja. Nem csak presztízsről szól a disputa: a sekély tengerfenék a kutatások szerint jelentős szénhidrogén-kincset rejt.

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

A Műholdképek blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.

Az utóbbi hetek rendkívüli hősége és szárazsága nemcsak nálunk okoz súlyos kellemetlenségeket: tőlünk délebbre a hatás fokozottan jelentkezik. A száraz forróság pedig a hegyvidéki erdőkben gyakrabban fellobbanó tüzeket eredményez.

Felvételünk a Balkán középső részét, Észak-Albániát, Macedóniát  és a környező vidékeket mutatja, nyugaton (bal oldalt) az Adriai-tenger déli részéig. A sötétzöld erdők és a halványbarna mezőgazdasági területek mintázatát több helyen elhomályosítja a tüzek szürkés füstje - sőt, a felvétel északi (felső) részét a délihez képest teljesen elhomályosítja a füst. Bár a felvétel teületén ez jelentősen túlterjed, ez az űrből is látható "homály" északon egészen Belgrádig terjedt a csütörtök délben készült felvételen.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. augusztus 23. Kiterjedése: 275 x 275 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

A Műholdképek blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.

A természet néha becsapós képeket produkál. Téli cikkeinkben már megmutattuk, hogy a felhőzet és a hótakaró elkülönítése valós színes felvételeken nem mindig egyszerű, hiszen felülről mindkettő fehér. Mostani, Észak-Norvégiát bemutató felvételünkön a tenger felől érkező alacsonyszintű ködréteg tölti ki a kép északi (felső) részén látható völgyrendszert. Az így láthatóvá váló mintázat kísértetiesen emlékeztet a gleccserekkel, jégárakkal kitöltött völgyszerkezetekre. A "csalás" ott lepleződik le, hogy a mostani képen a völgyek magasabb (a képen lefelé eső) részén ér véget a fehér lepel és látszik ki a zöld növényzet, mutatva, hogy bár hűvös az idő, fagyról, pláne jégárakról szó sincs. A völgyek közötti dombhátak tetején ülő kisebb fehér foltok közt viszont van vékony hónyom is.

Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. augusztus 15. Kiterjedése: 275 x 275 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

A Műholdképek blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.

Ekkora területről teljes felbontású képet eddig - leginkább terjedelmi okokból - nem adtunk közre, a Kárpát-medence vasárnap délelőtti felvétele azonban annyira szép, hogy - majd' 4 megabájtos mérete ellenére - a képre kattintva a 250 méteres felbontású változatot láthatják olvasóink, köszönet a lehetőségért a postr üzemeltetőinek! A felvételen a horvát tengerparttól a Kárpátokig majdnem felhőmentes tájat láthatunk, csak a Felvidék északi és keleti részét fedi zárt felhőzet, és az erdélyi hegyek csúcsa környékén láthatunk kialakuló gomolyfelhő-sorozatokat. Az Alföld, a Dunántúl, az Erdélyi-medence, a Keleti-Alpok és Horvátország teljesen zavartalanul mutatja gyönyörű, nyári színeit.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. augusztus 5. Kiterjedése: 880 x 660 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

Angliát nem véletlenül nevezik a "ködös Albionnak" is, a köd valóban gyakori időjárási jelenség errefelé. Csütörtöki felvételünkön a sziget déli részét valósággal körbefolyja a vékony ködréteg: a keletről (jobbról) határoló Északi-tenger felől borítja el a partokat a fehér színben látható köd. Különösen látványos, ahogy a kicsapódó párával telített légtömeg "átfolyik" a sziget délkeleti sarkánál az azt Franciaországtól elválasztó Csatornán, déli irányba, nagyjából 40 kilométer hosszú és 10 kilométer széles ködnyelvet hozva létre. Így köszönti az időjárás az olimpiát.

Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. július 26. Kiterjedése: 550 x 550 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

Sokunk egyik kedvenc nyaralóhelye a horvát tengerpart: képünkön ennek déli részét láthatjuk. A történelmi Dél-Dalmácia határai túlnyúlnak a mai Horvátországon: a most Montenegróhoz tartozó Kotori-öböl (a kép délkeleti, jobb alsó sarkában) vidékét csak Tito Jugoszláviája idején csatolták - akkor még "országon belül" a másik tagköztársasághoz. A felvétel északi részén látható nagyobb szigetek (fentről lefelé): Brač, Hvar és Korčula, az utóbbi kettő közt a keletről benyúló, hosszú Pelješac-félszigettel. A félsziget tövének déli oldalán levő kis szigetsor végénél bújik meg Dubrovnik, a történelmi Raguza, míg a mai Dél-Horvátország legnagyobb városa, Split a Brač szigettől északra levő tengeröböl partján terül el.

A keskeny pertvidéki sáv mögött, az erdővel fedett hegyek nagyrészt már Bosznia-Hercegovinához tartoznak. Itt több helyütt erdőtüzek füstje homályosítja el a tájat, jelezve, hogy a száraz, nyári mediterrán időjárás itt is kedvez fellángolásuknak.

Aqua/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. július 21. Kiterjedése: 275 x 275 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

Alig kezdett melegedni az idő a hűvösebb hétvége után, váratlan irányból, délről érte el egy viharokat hozó ciklon hazánkat. Felvételünkön a Kárpát-medence és az észak-balkáni térség látható. Keleten (jobbra) a Fekete-tenger kékje látható, míg a kép bal szélén az Adriai- és a Jón-tenger épp csak fel-felsejlik a felhők alatt. A Kárpát-medence a felvétel északnyugati (bal felső) negyedében látszik, déli részén a jól kiugró, fehér színű felhőforgataggal. A spirális felhőrendszer - ciklon - az óramutató járásával ellenkezző irányban forogva délról lepte meg hazánkat egy felhőszakadásokkal és helyenként orkánnal érkező fronttal.

Az Isztambul környéki és bulgáriai felhőutak és hullámfelhők is megérnek egy pillantást (balra lent).

Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. július 24. Kiterjedése: 1100 x 1100 kilométer. Nagyobb felbontásért klikk a képre!

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

Tegnapi, a pénteki dél-portugáliai bozóttüzet mutató bejegyzésünk után most a Pireneusok keleti részére, Katalóniába látogatunk, egy hasonló esemény kapcsán. A halálos áldozatokat is követelő tűz részleteiről az [origo] cikkében találhatunk részleteket, a műhold távlatából pedig azt láthatjuk, az erdőtüzek veszélyessége nem feltétlenül áll arányban a műholdkép látványosságával. De miért is?

Forrás: Aqua/MODIS, NASA, 2012. július 23. Kiterjedése: 550 x 500 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Képünk a Pireneusok környékét mutatja, alul Spanyol-, felül, északon, Franciaországgal. Nyugaton az Atlanti-óceán, keleten a Földközi-tenger kékje látszik, délkeleten (jobbra lent) a Baleári-szigetekkel. A tűz füstje, halványkék szalagként a Pireneusok földközi-tengeri végén látszik, elsősorban a tenger felett.

De miért marad el a látvány a portugál esetétől? A tüzek esetében, a 250 méter felbontású MODIS-képeken, a füst az, ami látszik, maga a tűz ritkán válik észrevehetővé, hiszen legtöbbször több, kisebb kiterjedésű tűzfészekből áll, és ezek nem érik el a képpontok méretét az űrfotón. A füst viszont, mint esetünkben, 50-60 kilométerrel, de látványosabb esetben több száz kilométerre is eltávolodhat a tűzfészektől, és ez az, amit láthatunk a műholdfelvételen - ha. Ha nem takarja felhő, és ha a háttértől, a felszíntől lényegesen eltér a színe és mintázata. Igazából az erdőtüzek füstje a felhőtlen tenger felett látszik szépen: a mostani képen is így láthatjuk. A tűz tényleges veszélyességét persze nem ez mutatja, hanem hogy hol, a lakott területekhez milyen közel pattan ki.

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

Az Európa déli részét nyár közepén uraló szárazság az erdő- és bozóttüzek fellángolásának időszaka. A kiszáradt növényzet és a forró idő nagyon megnehezítik az oltást. Felvételünkön a Pireneusi-félsziget délnyugati részét látjuk a Gibraltári-szorossal, délen a már Afrikában elterülő Marokkóval, a szoros északi oldalán Spanyolországgal, és - balre fent - Portugáliával. Portugália legdélebbi részének hegyoldalain lobbant fel az a bozóttűz, amelynek füstje több száz kilométeren át sodródik az Atlanti-óceán fölött, a kép nyugati (bal) oldalán. További érdekesség a kép legdélebbi részén az óceán felett a marokkói partokhoz "tapadó" kis kiterjedésű és vékony tengeri ködfolt.

Aqua/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. jűlius 20. Kiterjedése: 550 x 550 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

Péntek reggel óta hazánk időjárását teljes kettősség jellemzi: északon őszies, hűvös, csapadékos idő a jellemző, míg délen továbbra is napos, nyári az időjárás. Péntek déli műholdképünkön is ez a helyzet látható.

Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. július 20. Kiterjedése: 550 x 500 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A felvétel nyugati (bal) oldalán, már délre a felhősávtól, megtalálhatjuk a Balaton jellegzetes, türkiz színű alakját. Délnyugaton a Drávát és a horvát hegyeket, délkeleten az Erdélyi-szigethegység és a Déli-Kárpátok zöld erdőit látjuk, közöttük az Alföld szántóival és a Tisza csíkjával. Az ország északi részét zárt felhőzet takarja. Az összefüggő felhőtakaró déli és keleti oldalán, az Alföld felett pedig zivatarfelhőket láthatunk ott, ahol a déli rész melege az őszies nedvességgel érintkezik.

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

Nyár derekán a Nyugati-Alpok magas gerinceinek és csúcsainak épp csak a legfelső régióit lepi hó: a hegyek magas részei, mint a felvétel közepén is látható, világosabb, de barnás színükkel ugranak ki az alacsonyabban fekvő erdők hátteréből: a havasi legelők és a sziklák színe ez. A felvétel északi szélénél a Genfi-tavat, délen a Földközi-tengert, pontosabban annak Ligur-tenger nevű részét látjuk, a Riviérával. E kettőt kötik össze a Nyugati-Alpok és a kapcsolódó Tengeri-Alpok vonulatai, keleti oldalán a Pó-síkság felé lejtő hegylábakkal.

Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. július 17. Kiterjedése: 275 x 350 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

A nyár a fitoplanktonnak is nevezett tengeri egysejtűek virágzásának időszaka: bőséges a fény, és emellett csak az kell, hogy a folyók elegendő szárazföldi hordalékot juttassanak a vízbe, vagy a hullámzás kavarjon fel szerves üledéket a sekélyebb tengerszakaszokon: ez lesz a táplálékuk.

A Fekete-tenger esetében az előbbi a fitoplankton táplálékforrása: a tenger nagy része mélyebb egy kilométernél. A burjánzó egysejtűek a kék, más esetben a türkiz árnyalataira festik a vízfelületet. Minthogy ez a mintázat több száz kilométeres kiterjedésű is lehet (ahogy képünkön is), hajóról nem látható, és még a magasan szálló repülőgép perspektívája is csak a teljes kép töredékét mutatja. Műholdra hát, onnan látszik igazán, hogy festi meg a tenger áramlási viszonyait sok-sok-sokmilliárd kicsi egysejtű!

Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. július 12. Kiterjdése: 1250 x 1250 kilométer. Nagyobb felbontásért klikk a képre!

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

Tényleg mindegy: a látványt a felhőzet adja, ahogy több száz kilométereken át mutatja a nyári gomolyok ismétlődő, ismétlődő és megint ismétlődő mintázatát. A képről kitalálni úgysem lehet (legalábbis én nem tudnám), tehát megmondom, hogy Ukrajna középső részét mutatja kedden késő délelőtt. A felvétel déli részén látható néhány, már "összenőtt" felhőtömb, ezek pár órán belül akár helyi zivatarokká is fejlődhetnek.

Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. július 17. Kiterjedése: 275 x 275 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

A hétvégén több hullámban átvonult hidegfront nyomán jelentősen lehűlt térségünk levegője és megerősödött a nyugatias szél. Vasárnap a gyorsan átrobogó felhőzetből délután elsősorban az ország északi felében hullott záporszerű eső.

Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. július 15. Kiterjedése: 750 x 500 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Felvételünk még a késő délelőtti órákban készült. Bal oldalt, a medence nyugati részét, gyakorlatilag Magyarországot szórványos felhőzet borítja, míg keleten Erdély, északabbra pedig Kárpátalja szinte felhőmentes. Nagyon látványos a Kárpátok keleti gerincei által okozott, párhuzamos gomolyfelhő-sorokból álló felhőutak sorozata: ezek egy-egy helyi zivatart is okoztak: a gomolysorok pedig jól mutatják a nyugatról keletre áramló szél irányát.

Miközben a Kárpát-medencét továbbra is igen meleg levegő tölti ki, térségünk egyes részeit naponta hűsítik a helyenként durva kísérőjelenségekkel: erős széllökésekkel és jégesővel kísért zivatarok. Mai felvételünkön a Kárpát-medence középső és nyugati része felhőtlen (a tájékozódáshoz a Balaton jellegzetes alakú, halványkék foltja szolgál segítségül). A Balaton vonalának meghosszabbításában jobbra feljebb (északkeleti irányban) látható felhőtömb a késő délelőtt a Mátra és a Bükk térségét érintő masszív zivatarrendszer felhőzete, annak is a zivatarfelhő méretét meghaladó kiterjedésű üllője.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. július 9. Teljes felbontásért klikk a képre!

A felvétel keleti (jobb) szélén látható "kisebb" (azért a valóságban 15-20 kilométer vagy azt meghaladó átmérőjű) fehér foltok a Déli- és Keleti-Kárpátok felett kialakult zivatarfelhők, míg északkeleten, a Kárpátok északi előterében, Ukrajna felett kialakult nagyobb zivatarfelhőt láthatunk.

Az egy hónappal ezelőtti helyzethez képest jelentősen megváltozott térségünk képe mind a földről, mind pedig a műhold távlatából nézve. A két nagy meleghullámot követően a hó szinte teljesen eltűnt, a lombhullató erdők friss tavaszi zöld színben látszanak. A felhőzet már a nyarat idézi: a Kárpátok láncát nem a havas gerincek, hanem a hegyormok felett már kora délelőtt kialakuló gomolyfelhők jelzik fehér színnel.

Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. május 10. Kiterjedése: 800 x 500 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A Terra műhold áthaladása délelőtt történik. Az alföldi tájakon ilyenkor még épp csak a kisebb gomolyfelhők kialakulása indul meg, mint a kép alján kialakuló felhőutak (gomolyfelhőkből kialakuló sávok, amelyek a szélirányra utalnak) formájában. A magashegységekben azonban sokkal erőteljesebb a felhőképződés: nem véletlen, hogy a hegymászók igyekeznek napkelte körül elérni a csúcsot, hogy még élvezhessék a kilátást, illetve hogy az esetleges komolyabb viharok előtt el tudják hagyni a hegytetőt. A felvételen Erdély összes 1200 méternél magasabb hegyvidékét felhő takarja.

Az ünnepi hidegfront tisztára söpörte a Kárpát-medence levegőjének nagy részét, csak a nyugati vidékek látványát zavarja valamennyi magasszintű felhőzet. A felvételt nézve észrevehetjük, hogy a délnyugati vidékeket, Horvátországot és Dunántúlt egyre inkább a zöld szín jellemzi, míg másutt inkább a koratavaszi barna a jellemzó. A Kárpátok magasabb gerinceire ismét havat hozott a front: a Keleti-Kárpátokban a legkiterjedtebb a hótakaró.

Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. április 10. Kiterjedése: 800 x 550 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Érdemes megfigyelni, hogy a délnyugati tájakon a tölgyeserdők már zöldek, míg a bükkösök, például a Mecsek és a Papuk tetőrégióiban még levél nélküli, barna színüket mutatják.

Az első felvétel nagyítása a Balatontól a horvátországi Papuk-hegységig.

Az északi hegyekben és a Felvidéken még kevés űrből is látható nyoma van a tavasznak, a zöldülés az alábbi nagyításon még csak az Alföldön jelent meg. A kép északnyugati (bal felső) sarkában az Alacsony-Tátra keleti vége, a Királykő havas csúcsa látszik, keletebbre, a barna bükkerdők közt sötétzöld fenyveseket is láthatunk.

Az első felvétel nagyítása a Szepességtől az Alföldig. A Mátra és a Bükk déli előterében látható világos foltok a külszíni lignitfejtések.

A Közel-Kelet húsvéti időjárása lehetővé tette, hogy vasárnap gyakorlatilag felhőtlen műholdkép készülhessen a Szentföldről. A tavaszi zöld már itt is megjelent a vidék termékeny részén, míg a sivatagok világosbarna színben látszanak. Jeruzsálem a két közepe táján látható kisebb vízfelület, a Holt-tenger és a balra elterülő Földközi-tenger közt helyezkedik el, a felvétel nyugati (bal) szélén a Szuezi-csatornát is láthatjuk.

Ezzel a felvétellel kívánunk áldott ünnepet minden olvasónknak!

Forrás: Aqua/MODIS, NASA, 2012. április 8. Kiterjedése: 550 x 800 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Valójában a Szahara közép-tunéziai határvidéke csak félsivatag, színeiben azonban inkább a sivatagokra emlékeztet. Az ország középső részének tengerpartját Mahdiától a déli Dzserba szigetéig láthatjuk a felvételen, délnyugaton (balra lent) a Chott-el-Jerid sóstó részben kiszáradt medencéjét is látjuk. Ez az igazi Szahara, a sivatag északi határa.

A sivatagok nem a sűrű felhőzetükről híresek, de a kép készítésekor a terület északi részét látványosan pöttyözik be az apróbb gomolyfelhők (kumuluszok), amelyekből - amíg ilyen kicsik - esőre nem, és árnyékra is csak rövid ideig számíthatunk.

Forrás: Aqua/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. április 7. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Az két hónapja még sarkvidéki színvilágú Kaszpi-tóhoz is megérkezett az olvadás és a tavasz. Már csak a tó északkeleti szegletében van vékony maradványa a jégnek. A felvétel legérdekesebb része azonban a tó nyugati partjához tapadó, 400 kilométer hpsszú és 100 kilométer széles ködmező. Délnyugaton a Kaukázus havas gerinceit, a keleti parton Közép-Ázsia félsivatagának szélét láthatjuk. A nyugati partot érő köd eléri délen Bakut, északon pedig Dzsudzsák Balázs korábbi csapatának székhelyét, Mahacskalát is.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. április 6. Kiterjedése: 550 x 800 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A hétvégére várt erős hidegfront világos felhőzete csütörtökön Lengyelország középső és déli részén át húzódott. Északi oldalán, a (képen sötét színű) Balti-tenger mellékén és keletebbre az átvonuló front mögött a hamis színes kompoziton pirosnak jelzett hótakaró is kialakult, ami a fronthoz kapcsolódó havazásból származott.

A front déli oldalán, a meleg levegőben magas, hideg tetejű, a hamis színes felvételen narancssárga foltokként megjelenő tornyos zivatarfelhők alakultak ki. A kép a délelőtti órákban készült, a zivatarok ekkor a Felvidék és az Északi-középhegység egyes vidékeit érintették. (Magyarország a kép bal alsó részén látható.)

Infravörös csatornákból összeállított hamis színes kompozit a közeledő hidegfrontról. Forrás: Terra/NASA, 2012. április 5. Kiterjedése: 1150 x 1300 kilométer. Nagyobb felbontásért klikk a képre.

Pár napja már vetettünk egy pillantást a déli-délnyugati tájainkon felbukkanó első tavaszi zöld foltokra. Mostani felvételünkön már nem foltokat érdemes keresni, hanem hogy az egész táj színezete hogyan tolódik el lassan a zöld felé. A felvétel északi részét uraló hullámfelhők arra az erős szélre utalnak, amely itt a felszínen is uralja a böjti időszak végét. Az erős szél felkavarja a Balaton vizét: annak szürke színe épp  a felkavarodott iszaptól szürkés.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. április 2. Kiterjedése: 375 x 375 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A táj zöldülése különösen akkor feltűnő, ha a két héttel korábbi felvételhez hasonlítjuk:

Forrás: Aqua/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 17. Kiterjedése: 375 x 375 kilométer.

A növénytakaró tavaszi, robbanásszerű zöldülése a tavaszi napéjegyenlőség környékén, a napok leggyorsabb hosszabbodása táján indul meg. Még 2-3 hét, és teljesen kizöldül a táj, persze ezt majd csak akkor tudjuk megmutatni, ha már megtörtént.

A hozzánk is elérkezett böjti szelek Európa nagy részén hasonló erővel fújnak. Az Északi-tenger mellékén és Németország felett látványos felhőmintákban gyönyörködhetünk a műholdfelvételen: a legtöbbjük erős nyugati-északnyugati szelet jelez. A felhőtömbök és frontok közt Dánia, a Jütland-félsziget tűnik fel: ott a gomolyfelhők sorozatából álló felhőutak északi szelet jeleznek.

Forrás: Aqua/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 31. Kiterjedése: 1000 x 1000 kilométer. Nagyobb felbontásért klikk a képre!

Március végén már megjelennek térségünk űrfelvételein az első zöld színek. Bár a mezzőgazdasági területek túlnyomó részén még a talaj látszik, és az erdők rügyfakadása sem látható műhold-távlatból, az összkép kicsit mégis a zöld felé mozdul, miközben néhány helyen, így pl. e képen a Duna-Dráva közti baranyai háromszögben már megjelennek az első kizöldült táblák. Nem kell sok idő, 1-2 hét, és a tavasz űrperspektívából nézve is átveszi helyét a régióban.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 27. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Amint arról az [origo] is beszámolt, a Karib-tengeri Antigua szigetén szerencsésen partot ért Rakonczay Gábor hosszútávú kenus, miután 60 nap alatt sikerrel átszelte az Atlanti óceánt.

Antigua a karibi szigetlánc ívétől keletre fekszik, az Atlanti-óceán felől érkezők számára nyilvánvaló első célpont. Az alábbi képre a kenu érkezésének valószínű vonalát is berajzoltam.

Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. március 25. Kiterjedése: 200 x 200 kilométer. Teljes felbontású, feliratok nélküli változatért klikk a képre!

A kenus a portugáliai Lagosból indult, kikötött a Kanári-szigeteken, majd innen egyhuzamban utazott át, két hónap alatt Antigua szigetéig.

A sárga vonal a légvonalban legrövidebb út Lagos és Antigua között, de Rakonczay a Kanári-szigeteket érintve, és feltehetően némiképp kerülő úton jutott el a célig (Google Earth).

Tegnapi képünk után most ismét tengeri ködöt mutatunk be: ezúttal az európai szárazföldet a Brit-szigettől elválasztó Csatornán (La Manche) északról, az Északi-tenger felől átáramló ködöt láthatjuk. A köd teljesen kitölti az Északi-tenger déli részét Belgiumtól a Temze-öbölig, majd egy kb. 20 kilométer szélességű sávban délre "folyik", hogy Normandia partjain "gellert kapva" a Csatorna-szigetek felé terjedjen tovább.

Forrás: Aqua/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 25. Kiterjedése: 625 x 625 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A nyugatra (balra) elterülő Északi-tengert és a kelet felé folytatódó Balti-tengert (a kép jobb alsó sarkánál) elválasztó Jütland-félszigeten és a keletebbre fekvő szigeteken fekvő Dánia északi részét és a kapcsolódó vizeket vékony köd borítja az alábbi felvételen. Északkeleten (jobbra fent) a Skandináv-félszigetet, Svédországot láthatjuk.

Dánia igen sík ország, legmagasabb pontja is csak 178 méterrel emelkedik a tenger szintje fölé. A köd a legtöbb helyen a vízen terjed, és a partvonalakat élet határral jelöli meg, itt azonban, nyugatról keletre terjedve "átcsap" a Jütland-félszigeten, és sűrű réteget alkot a dán szigetek és Svédország közti Skagerrak-tengerszorosban.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 23. Kiterjedése: 375 x 375 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A tavaszi napéjegyenlőség fontos dátum az északi vidékek számára: a nyári évad kezdetével nagyon gyorsan hosszabbodnak a nappalok. Bár a norvég partvidéket az Észak-Atlanti tengeráramlás relatíve melegen és nagyrészt fagymentesen tartja, a parttól távolabb még most is a hó uralja a skandináv hegyvidéket. Ebben a havas háttérben láthatjuk Norvégia két gyönyörű flordját, a leghosszabb Sogne-fjordot (a kép felső részén), délebbre pedig a Hardanger-fjordot.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 23. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A Skandináv-félszigetet a mintegy 15 ezer éve véget ért utolsó jégkorszak idején vastag belföldi jégtakaró fedte, amelynek súlya a kőzetlemezt mintegy "benyomta" az alatta elhelyezkedő, képlékenyebb, olvadt asztenoszférába. A jég már több mint tízezer éve elolvadt, de az egyensúly még nem állt helyre, a félsziget ma is emelkedőben van - és a korábbi völgyek egy részének alját még mindig a tenger uralja: ezek a fjordok.

A télen rendszeresen befagyó, korábban idén is jéggel borított Azovi-tengeren már az elmúlt héten megkezdődött az olvadás, amely igazán a napokban vált látványossá. A Fekete-tenger óriási öbleként is felfogható beltenger nyugati és északkeleti részén még összefüggő a jégpáncél, középen már megjelent a jégmentes vízfelület, amelybe főleg keletről több kilométeres jégtáblák szakadnak. Eközben a tenger nyugati felén, a Krím partjai mentén még összefüggő jégfelületen is egyre több jele van az aprózódásnak és olvadásnak; a majdani, pár nap múlva bekövetkező szétesés szakadási vonalai már megjelentek.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 19. Kiterjedése: 375 x 375 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

a

Már a tegnapi bejegyzés utolsó képén is gyanús volt, hogy az Etna csúcsát körülvevő hósapka egy része eltűnt vagy takarásba került. Mára lényegesen alábbhagyott a vasárnap reggeli kitörési aktivitás, a hegy csúcsa körül csak ritka füstöt látni, így a felszíni alakzatok tisztán megfigyelhetők a műholdképen.

Elolvadt vagy bekormozódott z Etna hósapkájának kelet-délkeleti szegmense? Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 19. Kiterjedése: 125 x 125 kilométer.

A kép tanulsága szerint a csúcstól kelet-délkeleti irányban egy mintegy harminc fok szélességű szegmensben nem látjuk a hegyet körülvevő hósapkát. A tegnapi felvétel szerint a felhők erre az irányba távoztak a hegytől, tehát valószínűleg hamuszórás takarta be a havat, de az sem kizárt, hogy a hósapka egy része el is olvadt. Az utóbbi eset azért kevésbé valószínű, mert akkor a tengerben a part mentén az emiatt megduzzadt patakok hordalékának meg kellett volna jelennie. Egy ilyen torkolatban látható is a víz megfestése a hegytől északkeletre, ez szintén kapcsolódhat a kitöréshez (több sötét folt is látható a havas hegyoldalon), de a teljes hiányzó hótömeg hatása nagyobb lenne.

Az Etnaguide 2. webkamera felvételén a csúcs bal oldalán láthatunk egy ilyen sötét foltot a hósapkán.

Az Etnaguide 4. kamerája délről, Catania felől mutatja a hegyet: a csúcstól jobbra látható a feltehetően behamuzott lejtő.

Vasárnap reggel ismét látványos kitörést produkált az Etna. A szicíliai tűzhányó gyakorlatilag állandóan működik, azonban időről időre hirtelen megnő az aktivitása, e látványos kitörési jeleségeket paroxizmusnak, paroximális kitörésnek nevezzük - a vasárnap reggeli volt az ilyenek közül idén a negyedik.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 18. 10:11 perc (helyi idő). Kiterjedése: 137 x 137 kilométer.

Első felvételünk helyi és budapesti idő szerint 10 óra után készült, a tűzhányó csúcsától keleti irányban (jobbra) hatalmas felhő halad, amelynek látványos árnyéka a felhő északi oldalán látszik (a felvétel nincs teljesen északi irányba tájékozva). A felhőt a vulkáni kitörés anyagán kicsapódó vízpára alkotja, ez tehát egy "normális" felhő, amely azonban nem jött volna létre a kitörés nélkül (lásd az alábbi képen).

A vulkáni kitörés anyagán kicsapódó fehér (víz)felhő (Forrás: Reuters / Antonio Parrinello)

A paroxizmus alig néhány órán át tartott, a röviddel 2 óra előtti felvételen a vulkán csúcsa körül már csak a keleti irányba távozó füst látszik. Hogy a vulkán hósapkája olvadt el a kitörés irányában, vagy csak a füstfelő takarja el (utóbbi a valószínűbb), az a felvételről nem dönthető el.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 18. 13:49 perc (helyi idő). Kiterjedése: 137 x 137 kilométer.

Az igazi tavaszi meleg megérkeztével a hó a Kárpát-medencében a magasabb hegyekbe szorult vissza: a hóhatar a felvétel tanulsága szerint az Északi-Kárpátokban 1000 méteren, míg Erdélyben 800 méteren található, és a meleg időben napról napra emelkedik.

A medencét körülölelő havas hegykoszorú szép látványa mellett ilyenkor a tavaszi, hóolvadásos árvizekre felkészülést is segítik a műholdas felvételek. A hóban tárolt vízkészlet adatait a hóborította területek kiterjedése és magassága alapján számítják ki: a számok alapján pusztán az olvadás előtt álló hómennyiség nem indokol rendkívüli árvizet, készültséget.

Forrás: Aqua/MODIS, NASA, 2012. március 17. Kiterjedése: 800 x 550 kilométer. Nagyobb felbontásért klikk a képre!

A pár hete felbocsátott első magyar műhold, a MaSat-1 eddig titokban tartott műszerét ma jelentette be a műholdas projekt honlapja: az aprócska műholdon egy néhány grammos kamera is kering a Föld körül. Ez rögtön több jelentőséget kölcsönöz a műhold helyzetstabilizátorának: lehetőség nyílik többé-kevésbé irányított műholdképek elkészítésére.

A MaSat-1 egyik első felvétele, 2012. március 9-én készült.

A műhold képátviteli rendszerét már korábban tesztelték: egy, a Földről felvitt képfile-t rádiózott le az űreszköz a vevőállomásoknak. Most kiderült, hogy a képátviteli rendszer nemcsak próbaként, hanem éles eszközként került a műholdra: ezzel továbbítják a Földre az első magyar műholdas felvételeket. Gratulálunk a fejlesztő-csapatnak!

Ukrajna déli részén, a Krím-félsziget térségében egyre több helyen olvad el a hó, de még mindig sok jele van a hidegnek, a fagynak. A félsziget legdélebbi részén emelkedő 1500 méter magas hegyvonulatokon még a hó az úr, a Krím keleti (jobb) partjainál fekvő Azovi-tenger jege pedig épp csak elkezdett feltöredezni, de épp a krími partnál még több tíz kilométeres kiterjedésben egyben van. A félszigettől nyugatra is mindenütt befagyva várják az enyhülést a Fekete-tenger parti lagúnái.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 13. Kiterjedése: 500 x 500 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A felvétel érdekeségei még a Krím "nyakánál látható színes, sós tavak, és északabbra, a helyenként még mindig havas vidékkel körülvett, befagyott víztárolók a Dnyeper folyón.

Miközben a tavaszodó vidékek és a tengeri fitoplankton változatos színvilágot ad mai felvételünknek, a tenger és részben a szárazföld felett vékony, néhány, illetve néhány tíz méter vastag ködfoltok teszik azt különlegessé.

A képen a francia partvidék egy részét, Normandia tájait, és nyugaton (a kép bal oldalán) az Egyesült Királysághoz tartozó Jersey szigetét láthatjuk. Két jellegzetes tölcsértorkolat tagolja a partot: jobbra fent a Szajna, alul-középen pedig a Séline éri el a tengert. A fehér foltokban látható köd igen vékony: a legtöbb helyen épp csak "tapad" a partra, míg a kép bal szélénél ki is lép oda. A Szajna-torkolattól délre egy másik szárazföldi ködfolt pedig szépen kirajzolja egy alacsony dombvonulat nyugati peremét.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 12. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontású változatért klikk a képre!

Ezer kilométert jóval meghaladó hosszúságban és mintegy 4-500 kilométer szélességben nyúlik el Nyugat-Európa felett az a záródó (okklúziós) front, amely az előrejelzések szerint csütörtökön éri el hazánkat és pár fokos melegedést fog okozni. A front egy óriási mérsékelt övi ciklon felhőzetéhez tartozik, ilyenek heti-kétheti rendszerességgel szoktak térségünkbe érkezni, a mostani kompakt felhőzet azonban ritka. A ciklon középpontja Izlandtól (bőven a kép északi, felső végén túl) valamivel északra helyezkedik el.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 7. Kiterjedése: 1750 x 1750 kilométer. Feliratok nélküli, nagyobb felbontású változatért klikk a képre!

A záródó front egy melegfrontból, és az azt utolérő, gyorsabb hidegfrontból áll. Esetünkben a hidegfront csak a Brit-sziget térségében és attól északra észlelhető, az Alpok irányába tartó déli szárnyon a melegfront a domináns, ezért is hoz nekünk melegedést. A melegfront érkező oldalán (a képen a felhősáv jobb és alsó peremén) fátyolhelhőzet jelenik meg először, ez vastagszik folyamatosan, amíg a csapadékot hozó esőrétegfelhők meg nem jelennék és át nem haladnak. A hidegfront hátoldalán, az Atlanti-óceán felett és az Ír-sziget térségében a ciklon hidegszektorának jellegzetes gomolyfelhőit látjuk.

Miközben a Kárpát-medence középső és nyugati részein elolvadt a hó, Erdély nagy része még fehér lepel alatt van. Nemcsak a Kárpátok gerinceit és a Bihar csúcsait, de az Erdélyi-medence legnagyobb részét még a hó uralja. A felvételen az is látszik, hogy az olvadás ide nyugatról, a Maros völgyén keresztül érkezik, és a folyóvölgyek mentén halad északkeletre és felfelé.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 4. Kiterjedése: 400 x 400 kilométer. Feliratok nélküli teljes felbontásért klikk a képre!

A tavaszi meleg nyomán hazánkban szinte teljesen elolvadt a hó: az Északi-középhegység legmagasabb csúcsai mellett már csak az Alföld legészakabbi részén, a beregi síkon találjuk a téli csapadék maradványait. A korábbi vastag hóborítás nem múlt el nyomtalanul a Dél-Alföldön sem: a Körös-Maros közén és délebbre, a Bánságban nemcsak a sötétebb talaj, de az olvadás miatti víztelítettség miatt láthatjuk sötétebb színekben a tájat, amelyen a világosabb foltok a településeket jelentik. A Tisza-tó nyílt állóvízi felületeit helyenként még vékony jég borítja.

Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. március 3. Kiterjedése: 500 x 500 kilométer. Feliratok nélküli teljes felbontásért klikk a képre!

A Balaton jege elolvadt, a tó vizén már csak a fitoplankton elterjedése okozta színkülönbségek látszanak.

A fenti kép balatoni kivágata teljes felbontásban.

A hét közepén csodálatos felhőtlen idő uralkodott kontinensünk délnyugati részén. Műholdképünk a Pireneusok havas hegyvonulatát és annak északi, franciaországi előterét mutatja. A francia-spanyol határon húzódó magashegység a felvétel déli (alsó) részén látszik, északnyugaton (balra fent) a Garonne jellegzetes tölcsértorkolatát, északkeleten (jobbra fent) Auvergne kialudt vulkánjainak jellegzetes szerkezetét a csúcsaikat fedő hó teszi láthatóvá.

Forrás: Aqua/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 29. Kiterjedése: 500 x 500 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A Pireneusok nyugati (bal oldali) végénél erdő- és bozóttüzek füstjét is felfedezhetjük (alsó kép).

Nagyítás az előző képről: erdő- és bozóttüzek füstje a Pireneusok nyugati vonulatai felett.

Késő téli, kora tavaszi napsütés fürdeti a Nyugati-Alpok hóföldte csúcsait Franciaországtól Ausztriáig. A kép központi részén a két nagy tó, a Rhône vizét átvezető Genfó-tó és a Rajna felduzzadásából keletkezett Boden-tó közti Svájc látható, északon a München felett köd borította Németország, keleten Ausztria nyugati tartományai, délen az olasz Pó-síkság, nyugaton pedig a nagyrészt felhőborította Franciaország látszik.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 25. Kiterjedése: 500 x 500 kilométer. Teljes felbontású, feliratok nélküli változatárt klikk a képre!

A tovább folytatódó meleg, szeles idő, a gyors olvadás következtében a keddi helyzethez képest tovább fogyott hazánkban a hótakaró, és szombatra lényegében a hegyekbe, a déli határszélre és a szatmári síkságra szorult vissza. Nem is csoda: Dráva mentén és a Bácskában, Szeged környékén és a csanádi síkon fél méternél is vastagabb hótakaró alakult ki, amelynek elolvadásához 5-6 napra van szükség. A bemutatott, feldolgozatlan felvétel nem mutatja az olvadó hó nyomán megmaradó talajnedvességet, de ennyi hó elolvadása komolyan átáztatja a talajt, és a belvizek egyik legsúlyosabb forrását jelenti.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 25. Kiterjedése: 500 x 500 kilométer. Teljes felbontású, feliratok nélküli változatért klikk a képre!

A nagyított kép jól mutatja, hogy bár a Balaton körül elolvadt a hó, és a jég is elvékonyodott, de még megmaradt: a tó vizén még a jégre utaló mintázatot láthatjuk.

A fenti kép eredeti felbontásban a még vékonyan befagyott Balaton környékét mutatja

Legmagasabb hegyeinkben még szilárdan tartja magát a hó. A Mátra és a Bükk környéke már teljesen hómentes, de sok száz méter magasságban még fehérek a hegyvidékek lejtői. A Tisza-tavon is olvadóban a jég.

A bal oldali fehér folt a Mátra, jobbra a Bükk, jobb oldalt alul a Tisza, és a Tisza-tó

Az érkező front előtt fátyolfelhőkből rajzolódnak érdekes formák az Alpok déli gerinceitől, a Dolomitoktól az Adriáig. A fátyolfelhőket a meteorológusok cirrusznak nevezik, e felhők apró jégtűkből állnak, amelyek jellemzően 10 kilométer körüli magassában lebegnek. Felvételünkön a felhők északkeletről érkező légáramlást mutatnak, különösen szép formákat festve az Adria északi vizei fölé, Isztriától a Pó torkolati deltájáig.

Az Adria és a hegyek közti, a képen barna színű terepet átszelő világos csíkok az Alpokból érkező folyók széles, világos kövekből álló medrei, amelyeket csak a hóolvadás és az erős nyári záporok vize tölt majd meg, és ilyenkor érkeznek a kövek is.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 23. Kiterjedése: 137 x 250 kilométer.

Az elmúlt nappalok már kora tavaszi időjárása nyomán hazánk egy részén elolvadt a hótakaró. A Vác-Budapest-Balaton-Nagykanizsa vonaltól északnyugatra a keddi műholdképen is látszik, hogy csak a hegyekben maradt meg a hó, miközben a fehér lepel tartotta magát az Alföldön, és megmaradt a Dél-Dunántúlon is, ahol szokatlan, az ország más részeihez képest nagyobb vastagságban hullott a téli csapadék az elmúlt hetekben.

Forrás: Aqua/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 21. Kiterjedése: 500 x 500 kilométer. Teljes felbontású, feliratok nélküli változatért klikk a képre!

Alábbi, nagyított képünkön pedig a Balaton elvékonyodott jegének töredezése is látható.

A fenti kép teljes felbontású változata a Balaton környékére.

Európa és Ázsia határán, a Fekete- és a Márvány-tengert összekötő Boszporusz tengerszoros térségében is megindult a kora tavaszi olvadás. Bár az európai oldalon a Fekete-tenger partján és Ázsiában a Márvány-tenger felett emelkedő gerinceken még tartja magát a hó, a fehér lepel visszahúzódóban van az elmúlt hetek jeges időjárásának elmúltával. Lehet még fagy itt is, de a mediterrán térség külső peremén már lassan kopogtat a tavasz.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 19. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontású, feliratok nélküli változatért klikk a képre.

Látványos ciklont fényképezett a Terra műhold a Csendes-óceán északi részén, az Alaszkához tartozó Aleut-szigetcsoport szomszédságában. Bár a ciklon szárazföldektől nem zavart spirálja hasonló a trópusi ciklonokéhoz, egy fontos különbség mégis látható: a spirál közepén nincs meg az ott szokásos, felhőtlen "szem", jelezve, hogy a felhőspirál szerkezete érdemben más, mint a hurrikánoké. Nem is okoz akkora viharokat, széllökéseket.

Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. február 13. Kiterjedése: 375 x 375 kilométer. Nagyobb felbontásért klikk a képre!

A mérsékelt övi ciklonokat úgy képzelhetjük el, mint egymásra tekeredő hideg- és melegfrontok spirálját. Az alakzat alsó részén látható, és jobbra a központ fölé bekanyarodó sáv a melegszektor, amelyet, főleg az északi oldalon zivatarfelhők is pettyeznek. Itt áramlik a meleg levegő délről a ciklon középpontjának keleti (bal) oldalán - eközben a nyugati oldal frontjai északról szippantanak be hideg levegőt. A képződmény az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes irányban forog.

A felvétel északi (felső) részén a behavazott Aleut-szigetcsoport néhány tágját látjuk, fehér folt-sorozatként.

Az egyre véresebb öldöklés Szíriában immár az űrből is jól látható. A DigitalGlobe által üzemeltetett QuickBird és WorldWatch műholdcsoport felvételei a Google Earth-ön megszokott nagy felbontásban szolgáltatnak képeket, az itt bemutatott felvételen a harcok által legjobban érintett Homs városa mellett égő olajvezeték látható.

(Forrás: DigitalGlobe) www.digitalglobe.com, 2012. február 15.

A tüzérségi találatoktól felszaggatott olajvezetékből kiömlő olaj sűrű fekete füsttel ég a vezeték mentén, a szél a füstöt nyugatra, a sűrűn lakott területek felé fújja.

A kontinensünk nagy részét fedő felhőzet alól csütörtökön csak néhány érdekes felszíni alakzat bukkant elő: az Atlanti-óceán francia partjának déli részén épp megpillanthattuk a Garonne folyó jellegzetes tölcsértorkolatát.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 16. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A tölcsértorkolatok olyan helyen alakulnak ki, ahol az árapály által keltett vízmozgás el tudja szállítani a folyó által hozott hordalékot. Európában az atlanti partokon a legerősebb az árapály; hiába hoz láthatóan sok hordalékot a Garonne (a tölcsértorkolatban a víz színe emiatt barnás), a dagály és apály napi kétszeri ingadozása ezt könnyen elszállítja, a torkolatot ezáltal mintegy "kitakarítja"; nem tud kialakulni a delta-torkolat.

A Kárpátoktól keletre továbbra is elős fagy tartja hatalmában a vidéket. A pár nappal ezelőtti felvételünkön mutatott helyzethez képest változás, hogy a Duna-deltától északra már a Fekete-tenger partjáig hó borítja a tájat. A tenger korábban még épp megkezdődő befagyása is előrehaladt: a partnak a deltától északra húzódó részén egy mintegy 6-10 kilométer széles, vékony jégborítás alakult ki, amelynek tenger felőli szélét látványos, helyenként művészi szépségű fehér mintázat jelzi.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 15. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Látványos felhőívet rajzol a Kárpát-medence fölé a szerdán viharos széllel és hózáporokkal, helyenként hózivatarral átvonuló frontrendszer. Az elöl haladó, lassabb melegfrontot a követő, gyorsabb hidegfront épp térségünk felett utolérte, a záródó (okklúziós) front sok helyütt viszonylag rövid, de intenzív havazást hozott. Az északnyugati országrészben kipattant hózivatarok már a hidegfronti jellegre utalnak, azonban - mivel ez a felettünk két hete megült hidegebb légtömeget tolja ki - nevével ellentétben melegedést hoz, északnyugaton már pluszba is fordult a hőmérséklet.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 15, budapesti idő szerint 10:15 perc. Kiterjedése: 1250 x 1250 kilométer. Nagyított változatért klikk a képre!

A felvétel délnyugati (bal alsó) sarkában van az Adria és Olaszország, délkeleten a Fekete-tenger kékjét látjuk. A kép közepén a Kárpátok jellegzetes ívének csak a déli és a keleti vonulata látszik; a medence központi és nyugati részét már takarja az érkező front ívelt, kb. 4-500 kilométer széles felhősávja, amelynek északnyugati oldalán a front mögött jellegzetesen más felhőzetet vehetjük észre.

Az elmúlt hetek hideghulláma a mediterrán térséget is elérte, a hónap elején Rómában is havazott. Miközben az Appennini-félsziget déli részét folyamatosan kavargó, időnként zivatarokat is hozó felhők borítják, az északabbi vidékeken szokatlanul kiterjedt hótakarót láthatunk. Ezúttal a fehér lepel nemcsak a félsziget magasabb hegységeit követi, de a Pó torkolatától délre hosszan követi az adriai partot, és a nyugati oldalon is több helyütt megközelíti, foltokban el is éri a Tirrén-tengert.

Forrás: Aqua/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 14. Kiterjedése: 375 x 375 kilométer. Nagyobb felbontású változatért klikk a képre!

A kiterjedt olasz hómezők mellett látványos az Adria kétféle színe: az elsősorban a Pó által beszállított hordalékon elszaporodó fitoplankton színezi világosra a tenger nyugati részét. A hómezők az Adria horvát partján is megközelítik, és helyenként el is érik a tengert.

A Kelet-Európát érő hideghullám nyomán a Fekete-tenger északnyugati parti vizei is kezdenek befagyni. Odesszától délre, a Dnyeszter és a Duna torkolata irányába a part közelében képződő úszó jég egészen különleges alakzatokat fest a tenger vizére. A következő animáció hamis színes képén a szárazföldi hótakaró piros, míg a képződő tengeri jég bordó színben tűnik fel.

Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. február 10. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontású, feliratok nélküli változatért klikk a képre!

A Fekete-tenger parti lagúnái, a Duna-delta tavai mind befagytak, az Odessza előtt már összeállt jégmezőt az áramlás lassan délre sodorja a partok előtt. A Duna-delta előterében az épp megfagyó víz érdekes alakzatokat rajzol a tengerre (az alábbi képen nagyítva a hamis színes változat). A tenger felett hosszú felhőutak jelzik a hideg légtömeg áramlását déli irányba.

Az előző felvétel nagyított, hamis színes változata: a fehér felhőutak és a part közt sötétvörös foltok jelzik a megfagyóban levő tengervíz keveredési mintáit. (Kiterjedése: 137 x 137 kilométer.)

A Kaszpi-tó északi része hazánkéval azonos szélességen, illetve attól délre fekszik, azonban a vidék észak és Szibéria felé nyitott, nem védik hegyvidékek. Emiatt a tél gyakran iden hideg, az évszak derekán és végén a tó északi része rendszeresen befagy, partjait pedig összefüggő hómezők borítják. Nincs ez most sem másként.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 11. Kiterjedése: 750 x 750 kilométer. Teljes felbontású, feliratok nélküli változatért klikk a képre!

Földünk legnagyobb, a világtengertől elzárt víztestének fő táplálója az északnyugat felől érkező Volga folyam, amelynek kiterjedt deltavidékét is hó borítja. A deltatorkolatok nevüket azok jellegzetes (a fenti képen szaggatott vonallal meg is rajzolt), a görög delta betűre hasonlító háromszög-alakja után kapták. A tó északi végét összefüggő jégtakaró borítja, délebbre a zajló jég következik, majd a nyílt vízfelszín felett az északról érkező hideg áramlást láthatóvá tevő fehőutakat vehetjük szemügyre.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 11. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer.

A Balatonhoz hasonlóan a Fekete-tenger északi hatalmas öble, melléktengere, az Azovi-tenger is befagyott, újabb terepen próbálkozhatnak tehát a bátor terepjárósok. A Krím-félsziget keleti oldalán húzódó tengerrész jege azonban, a Balatonhoz hasonlóan, távolról sem biztonságos ilyen monstrumok számára.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 5. Kiterjedése: 400 x 400 kilométer. Feliratok nélküli teljes felbontásért klikk a képre!

Az óriási befagyott öblözet a Kercsi-szoroson keresztül érintkezik a jégmentes Fekete-tengerrel. Bár az északi részén minden évben megjelenik a jég, ritka, hogy a teljes Azovi-tenger befagyjon, és a jégtakarót a keleti szél most is kitartóan mozgatja: a keleti part mentén töredezett a jégpáncél és az északnyugati partok mentén is több helyen láthatók rianások (jégrepedések) mentén történő elmozdulások.

Az elmúlt napok két hullámban érkező havazása gyakorlatilag az egész országot, sőt a Kárpát-medence nagy részét fehér lepellel borította. A szerda délben készült műholdképet ennek megfelelően a fehér szín uralja, szerencsére a felhőzet csak kevés területen rontotta a belátást.

Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. február 8. Kiterjedése: 800 x 500 kilométer. Nagyobb, felirat nélküli változatért klikk a képre!

A régióban csak Pozsonytól keletre találunk hómentes vidéket, Miskolc keleti-északkeleti előterében pedig nagyon elvékonyodott a hótakaró. A Balaton szinte teljesen beolvad a környék hómezőibe: a befagyott tó jegén is elkezdődött a hó felhalmozódása.

Térségünket újabb havazás sűrű felhőzete borítja, így most a múlt hét végi felvételek közül mutatok egy érdekességet: péntek délben a szinte teljesen felhőtlen Franciaországon át egy gigantikus hónyelv húzódott; a hómezők az Alpoktól majdnem a Csatornáig húzódtak.

Változtatok kicsit a képek megjelenítésén: ezentúl a feliratozott változat (ha éppen van) itt, a főoldalon látszik majd, és a nagyított felvétel lesz feliratok nélkül - így mindenki könnyebben tud tájékozódni, másrészt az érdeklődők a feliratok nélküli képet is tanulmányozhatják, elmenthetik.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 3. Kiterjedése: 750 x 750 kilométer. Nagyított, feliratok nélküli változatért klikk a képre!

Felhőzet szinte csak a Pireneusok északi oldalán megtorlódva, illetve helyenként az Alpokban volt, miközben a hómezők szokatlan sávja az Alpoktól húzodott a Rhône völgyén, Auvergne hegyein és a Loire folyón keresztül egészen Dél-Normandiáig, mintegy 600 kilométer hosszú "átlót" rajzolva Franciaországra.

A vasárnap délután egy órakor készült műholdképen jól látszik, hogy hazánk legnyugatibb része hómentes maradt, a többi területet ellepi a fehér csapadék. Az Alföld egy részét még felhők, illetve a szél által felkapott hóförgeteg takarják. Az animáció egyik képe (fehér jellegű) a valós színes kompozit, míg a másik (vöröses) a hamis színes változat. Utóbbin elkülönül a jellemzően vöröses hó és a jellemzően fehér felhőzet, míg a vékony felhőzet halványpiros.

Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. február 5., kiterjedése: 500 x 500 kilométer. Feliratozott, nagyobb változatért klikk a képre!

A befagyott Balaton jegén a déli part, illetve a Tihanyi-félsziget keleti partja mentén kezd összegyűlni a hó. Külön érdekesség Pécstől délre, a Dráva vonalán kialakult, a folyó vonalát követő felhő- vagy köd-csík.

Amint arról az [origo] is beszámolt, szombaton kísérelte meg három honfitársunk (ketten közülük kollégáim) Chile legmagasabb csúcsának, az argentín határon fekvő, 6893 méteres Ojos del Salado-nak a meghódítását a csúcs alatt fekvő Tejos-táborból. A poszt írásakor még nincs információm, hogy egyáltalán el tudtak-e indulni és sikerrel jártak-e, műholdképen mindenesetre megtekinthetjük a csúcs térségét.

(Megjegyzés: tudom, hogy mindenkit a hazai hóhelyzet érdekel - ámde egy ilyen több száz kilométeres hófelhő felülről is egy nagy, gomolygó, és eléggé kevéssé látványos massza... Mihelyt látszik valami értelmes, rögtön jön az is.)

Bár maga a csúcs három elsőséget is magáénak tudhat (Chile legmagasabb pontja mellett ez Földünk legmagasabb vulkánja, sőt oldalában van bolygónk legmagasabban fekvő tava is), valójában a második szó illik legjobban rá. A gigantikus, Dél-Amerika nyugati oldalán végighúzódó lánchegység, az Andok Földünk második legnagyobb hegységrendszerének része, maga az Ojos del Salado pedig a nyugati félteke (vagyis az említett Pacifikus-hegységrendszer) második legmagasabb csúcsa (a 6962 méteres Aconcagua után). Ehhez képest a felvételen, még a teljes régiót bemutatón első képünkön is, legfeljebb sejthető de nem nyilvánvaló, hogy ilyen magasságú hegyek láthatók rajta.

Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. február 4. Kiterjedése: 1000 x 1000 kilométer. Teljes felbontású, feliratozott változatért klikk a képre!

Ennek pedig az az oka, hogy egyrészt a déli féltekén most van nyár, így a legmagasabb gerinceken is épp csak találni havat (amely például az Alpokban kiemeli és nyilvánvalóvá teszi a magashegyi jelleget). De azért is kevés a hó, mert eleve nagyon száraz területen, a parti Atacama sivatag hegyvidéki peremén járunk. A terep magassága a csúcs alább bemutatott közelebbi környezetében is szinte mindenütt 3000 méter felett van a kép több száz kilométeres kiterjedése ellenére is. Az Andok közepén húzódó magasfennsík, az Altiplano legdélebbi nyúlványa ez. Ebből az eleve magasan fekvő - és a barnás színelből is láthatóan kopár - környezetből emelkednek ki a relatíve kis hósapkájú hegycsúcsok. A felvétel nyugati szélén a Csendes-óceán látszik, keleten pedig megjelenik az Atlanti-óceánba ömlő La Plata folyó vízgyűjtőjének jóval alacsonyabb, zöld erdőkkel fedett széle is.

Az Ojos del Salado csúcsának közvetlen térsége. (Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. február 4. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer). Teljes felbontású változatért klikk a képre!

A felvételen jellegzetes a terep barnás-vörös színe, amely a csupaszon álló, fiatal, vulkanikus kőzetekre utal. Az Andok felszíne nagyon fiatal, mind a gyűrődés, mind pedig a kapcsolódó vulkáni működés ma is zajlik, ez is lehet oka annak, hogy a térségünkben megszokott hegyformák itt kevéssé jellemzőek.

E felvételekkel szorítsunk kollégáim epedíciós erőfeszítéseinek sikeréért!

Térségünkben és attól délnyugatra mediterrán ciklonok alakítják az időjárást. Az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes irányban forgó légörvények keleti oldalán a melegebb és esetünkben csapadékosabb levegő halad észak felé, ez okozza hazánkban a délről érkező havazást. A ciklon nyugati oldalán hideg levegő áramlik északról dél felé, ez okozta a felvételen is látható eredménnyel járó hideghullámot Olaszország északi részén, a Pó-síkságon.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 3. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Feliratozott, teljes felbontású változatért klikk a képre!

A felvételen látható, hogy az Alpok és az Appenninek közti síkságot szinte teljesen hó borítja, csak a Garda-tó déli, délnyugati előterében maradt egy pár tíz kilométeres hómentes folt. Ezen a tájon szokatlan az összefüggő hótakaró, de az igazán meglepő, és nagy hidegre utaló jel, hogy az összefüggő hóborítás Genovától keletre egészen a Ligur-tenger partjáig húzódik.

A szokatlan időjárás a földről:

(Forrás: Facebook, Ereid Drungli)

-------------------------------- BÓNUSZ KÉP --------------------------------

A kontinensünket uraló hideghullám déli szárnya Ázsia nyugati részét, a Közel-Keletet is elére, ott a hómezők már a szír határig húzódnak. Felvételünkön az Eufrátesz törökországi szakaszának víztárolóit, és délebbre a szír határon kezdődő, részben hómentes, barna félsivatagot láthatjuk. Törökország hegyvidékein télen nem szokatlan a havas táj, de a hó ritkán tör délebbre.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 2. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Feliratozott, teljes felbontású változatért klikk a képre!

Miközben lassan egész kontinensünket elárasztja a szokatlanul hideg levegő, a legalacsonyabb hőmérsékletek továbbra is Európa keleti felén köszöntenek be. Szibériától Észak-Magyarországig és Erdélyig folyamatos hómezők borítják a tájat, a pénteken délről várt havazás ezektől (egyelőre) elkülönül.

A felhőzet és a hómezők elkülönítéséről, a valós és hamis színes műholdképekről korábbi bejegyzésünkben már írtunk, a mostani képen azonban a valós színes (jellemzően fehér) és a hamis színes (jellemzően narancs-vörös) felvételeket animációba kötöttük. A hómezőket a valós színes képen fehér, a hamis színesen vörös, míg a hómentes talajt az előbbin a megszokott barna, a hamis színes kompoziton pedig zöldeskék szín jelöli, a felhőzet mindkét változaton fehér. A kép északnyugati (bal felső) sarkában a Balti-tenger, Lengyelország és Litvánia tengerpartja látható, délnyugaton (balra lent) a Kárpátok jellegzetes koszorúját ismerhetjük fel, a hamis színes képen még a Balaton is megtalálható, sötétkék kontúr formájában. Keleten a felvétel Ukrajna és Oroszország területét mutatja.

Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. február 2. Kiterjedés: 1150 x 1300 kilométer, valós és hamis színű felvételből készített animáció. Nagyobb felbontásért klikk a képre!

Az egybefüggő, ezer kilométert is meghaladó hómezőn nagyon hideg az idő: a nappali maximumok is mínusz 10-15 fok alatt maradnak, éjszaka pedig mínusz 25-30 fokig ereszkedik a hőmérő higanyszála (itt meg kell jegyezzük, hogy a "higanyszál" mínusz 39 fokig "működik", ott a higany is megfagy, az ennél hidegebb időben alkoholos hőmérővel mérhetünk).

A Kelet-Európai-síkság fölött kialakult anticiklon rendkívül hideg levegője a szárazföld felett lassan, a tengerek fölött azonban látványosan és gyorsan terül szét. A most bemutatott szerdai felvételeken a Fekete- és az Északi-tenger feletti, a felhők által látványossá tett hidegáramlásokat mutatjuk be.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 1. Kitejedése: 1000 x 1000 kilométer. Nagyított változatért klikk a képre!

A hideg levegő a Fekete-tenger egész területe felett északról délre (a képen fentről lefelé) áramlik, a nyugati szárnyon (baloldalt) intenzívebb az áramlás, míg keleten az egy nappal korábban még forgó kisebb ciklon maradványa lassítja, de nem akasztja meg az áramlást, amelyet a felhőutak tesznek jól láthatóvá. A tenger déli szélén, a török partok mentén az alacsony felhőzet feltorlódik a hegyvidék peremén.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 1. Kitejedése: 1000 x 1000 kilométer. Nagyított változatért klikk a képre!

Az Északi-tengert keletről (a képen jobbról) éri a hideghullám, de a tenger felett, az Atlanti-óceán felől érkező melegebb légtömeg nyomására ez északra (felfelé) fordul, körülölelve a fent látható Norvégia partjait. A kép jobb széle közepénél Dánia partjait hó borítja, és hófoltokat láthatunk Hollandia és Belgium sík- és dombvidékein is, míg nyugatabbra (balra) a jellegzetes alakú Brit-sziget gyakorlatilag hómentes.

Az elmúlt napok folyamatos fagyos időjárása nyomán megjelent a jég a Balatonon. A műholdképek a jég vastagságát nem mutatják, azonban a színből és a formákból következtethetünk arra, hogy megjelent a jég a tó vizén, és arra is, hogy ez elég vékony, rámenni semmiképp nem biztonságos még!

Felvételünk a Dunántúlt mutatja, északkeleti (jobb felső) sarkában a Börzsöny havas csúcsait és a Dunakanyart, északnyugaton (balra fent) a Fertő tavat találhatjuk meg. A kép déli (alsó) széle mentén feltűnik, hogy a Mecsek legmagasabb csúcsain is van hó. A Balaton jellegzetes alakja a felvétel közepén látható.

A tájképet helyenként fátyolfelhők zavarják, jelezve, hogy a nagy, tíz kilométer körüli magasságban könnyen kicsapódik a kevés nedvesség is. Ennek tudható be, hogy a repülőgépek kondenzcsíkjai is észrevehetők még a 250 méteres felbontás mellett is: a Balaton felett és attól északra is láthatunk ilyeneket.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. január 31. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Az alábbi képen teljes felbontásra nagyítottuk a Balatont. Így könnyebben észrevehetjük a kondenzcsíkokat és az árnyékukat is.

Nagyítás az előző képről.

A felvétel érdekessége a Balaton keleti medencéjében megjelenő mintázat: a vonalak labirintusa jégformákra utal: a tó befagyása megkezdődött. A Balaton színe ugyanakkor továbbra is türkiz-zöld, a tó vizének jellegzetes színe, ami átlátszik a vékony, üvegszerű jégen (amikor a tavat vastag jégpáncél borítja, annak fehér a színe). Ha be is fagyott már helyenként a tó, semmiképpen ne menjünk még a jegére! A műholdképek nem, kizárólag a helyi hatóságok mondhatják meg, mikor biztonságos a korcsolyázás, fakutyázás!

Miközben Európa északkeleti részét egy hatalmas, dermesztően hideg levegőt hozó, felhőoszlató magas nyomású képződmény, egy úgynevezett anticiklon uralja, délebbre, a Fekete-tenger felett ennek "ellentéte", egy kisebb ciklon alakult ki, és rajzolt nagyon érdekes felhőörvényt a Törökországtól a Krím-félszigetig húzódó régióra.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. január 31. Kiterjedés: 875 x 875 kilométer. Nagyított, feliratozott változatért klikk a képre!

A felhőörvény láthatóan az óramutató járásával ellentétes irányba forog, ami az északi féltekén a ciklonok jellemzője. Nyugati oldalán, a Duna-delta térségében a kelet-európai extrém hideg levegő áramlik dél felé. A felhőörvény alól helyenként kibukkannak a szárazföldek: délen Törökország, az Anatóliai-magasföld hómezői, középen a Krím-félsziget déli csücske, északkeleten a befagyott Azovi-tenger, északnyugaton pedig a román tengerpart és a Duna-delta, és Odessza környéke.

Az év eddigi legszebb műholdfelvétele készült hétfő délben térségünkről: a Dél-Dunántúl egyes részeit fedő ködtől és alacsony felhőzettől eltekintve a teljes Kárpát-medence felhőtlen és szikrázó napsütésben fürdik. A Balatontól Erdélyig, a Tátrától az Al-Dunáig mindent megmutat mai műholdképünk:

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. január 30. Kiterjedése: 800 x 625 kilométer. Teljes felbontású, feliratozott változatért klikk a képre!

A felvételen látszik, hogy a Felvidék nagy részén és Erdélyben hó borítja a tájat, az Alföld közepén, a Közép-Tisza vidékén is van egy, mintegy 100 kilométeres havas sáv. A Kárpátok hómezői folytonosan kapcsolódnak az északkeletre Kelet-Európát fedő folyamatos hómezőhöz, ahová már megérkezett a súlyos mínuszokat hozó, szibériai eredetű hideg légömeg. A nagyfelbontású képen érdemes egy pillantást vetni a Balatonra: a tó nyugati részén, a Badacsonyt körülölelve pár tíz méter vastagságú ködréteg fedi a tó egy részét.

Szombaton keletről megkezdődött a szibériai eredetű hideg légtömegek beszivárgása a Kárpát-medencébe. Az Erdélyi-medence északi részét és az Alföld legnagyobb területeit köd és felhőzet borította, de eközben a Dunántúlon még északnyugati áramlást mutattak a felhőformák. A Kárpátok gerincei csillogó havas koszorúként veszik körbe térségünket.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, 2012. január 28., Kern Anikó. Kiterjedés: 800 x 625 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Miközben a Tátra vagy a Déli-Kárpátok térségének havas panorámájában gyönyörködünk, a Dunántúlon épp a gyér felhőzet kínál látnivalót:

Teljes felbontású nagyítás az előző képről (135 x 135 kilométer)

Az északnyugat felől érkező légáramlat a Balatontól északra, a kép tetejénél levő Vértes hegység gerincénél felemelkedik, és hullámokat vetve halad tovább délkelet felé. A feláramlás a hegyvidék délkeleti oldalán felhőket kelt, és ezekben, továbbá a Balatontól délkeletre (jobbra lent) még a hullámzás során a "hullámhegyeket" kitöltő párhuzamos felhőformákat is észrevehetjük.

Míg hazánk időjárása fagyosan téliesre fordul, Törökország déli partjait csak megközelíti a tél; a riviéra színei azonban élénkek maradnak. Felvételünk a kedvelt turista-célpont, Antalya térségét mutatja be.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. január 27. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A kép északkeleti (jobb felső) részén az anatóliai magasföldet borító hótakaró szélét láthatjuk. Antalya városa az öböl csúcsánál terül el, és világosabb barna színével üt el környezetétől. A legérdekesebb látvány a folyók és patakok által a tengerbe jutattott hordalék, amely a vízfolyások torkolatánál sárga színű. A hordalékon mikroszkopikus egysejtűek - összefoglaló nevén: a fitoplankton - szaporodnak el, és festik meg türkiz és zöldes színekre a hullámokat, kiemelve a tenger áramlási viszonyait. A délkeleti (bal alsó) sarokban pedig a fályofelhőkből rajzolódik ki egy érdekes, kb. 20 kilométeres örvény.

Miközben csütörtökön a keleti országrészben borús idő és sok helyütt havazás volt, az ország középső részén éles választóvonal mutatkozott az időjárásban. Ettől nyugatra, leginkább a Dunántúlon döntően napos, derűs idő volt a jellemző déltájban.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. január 26. Kiterjedés: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontású, feliratozott változatért klikk a képre!

A felvétel egyik érdekessége három dunántúli tavunk eltérő színe. A Balaton türkizkék színű, és a nagyfelbontású változaton a hordalék által megfestett belső áramlatok is felsejlenek. Északnyugaton a sokkal sekélyebb Fertő tó színe a felkavart iszap miatt jellegzetes szürke, míg a Székesfehérvártól Budapest irányában található kis Velencei-tó a felvételen sötétkéknek látszik, azonban fentről, de közelebbről nézve feltehetően még ennél is sötétebb - lévén hogy a légkör nemcsak alulról, de fentről, a műhold távlatából nézve is kék, ezzel kékíti a sötét felszíneket.

A Dunántúl nyugati részén a napsütést érdekes sorokba, úgynevezett felhőutakba szerveződött kis gomolyok (bárányfelhők) zavarták meg. Érdekes, hogy a gomolysorozatok a Balaton felett, a hidegebb vízfelszín feletti leszálló, felhőoszlató légmozgás miatt megszakadnak.

Megérdemel egy pillantást a kép északkeleti (jobb felső) sarkában a Börzsöny. A hegyvidék magasabb részeit hó borítja, szépen kiemelve az egykori rétegvulkán alakját.

A sok-sok téli felvétel közepette ne csak a szomorú apropóból mutatott afrikai felvétel jelentsen kivételt, hadd mutassak most egy archív felvételt 2009 szeptemberéből, a lengyel tóvidékről, Mazuriából.

Forrás: Aqua/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2009. szeptember 13. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A mazuri tóvidék tavainak medencéjét az jégkorszak idején délen ilyen messzire kiterjedt belföldi jégtakaró vájta ki. A jég elolvadása, visszahúzódása után a megmaradt mélyedéseket a víz töltötte ki.

A terület a történeti Kelet-Poroszország része, amelynek déli részét Lengyelország, míg az északit a Szovjetunió szerezte meg a németektől a második világháborút követően, az utóbbi területrész ma Oroszország része. A lengyel és az orosz területet elválasztó, szinte teljesen egyenes, majdnem keleti-nyugati irányba húzódó mesterséges határvonal jól látható a felvétel felső harmadánál: a lengyel oldalon inkább a termőföldek, míg az orosz részen az erdők dominálnak.

A szombati naphoz képest jelentősen megváltozott a hóhelyzet az ország keleti részén. Miközben hazánk nagy részén vasárnap délben is verőfényes idő volt, a szombatról vasárnapra virradó havazás nyomait jól láthatjuk a Tiszántúl nagy részén.

Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, 2012. január 22. Kiterjedés: 500 x 500 kilométer. Teljes, feliratozott változatért klikk a képre!

Miközben mind a hó, mind a rétegrelhőzet fehér színnel látható a valós színes képen, a szokásos módon kiszínezett hamis színes kompozit felfedi a különbségeket: látható, hogy a Tiszántúl mellett a Bakonyban, Borsodban, és néhány Budapest környéki hegyen és dombon is hó borítja a tájat.

A fenti kép hamis színes változata.

Szombat délelőtt különösen szép verőfényes, túlnyomón derült idő jellemezte hazánk időjárását. A friss műholdképen jó látszik, hogy zárt hótakaró csak északkeleti tájainkon, Miskolctól északra, illetve a beregi és a szatmári síkon jellemző. Emellett a magasabb hegyek gerinceit lepi a fehér réteg, kisebb, de összefüggő hótakarót találunk még a dunántúli Bakonyban. A hegyeken átbukó légáramlatban több helyen jellegzetes, párhuzamos csíkokból álló hullámfelhők alakultak ki, itt a szélirány merőleges a felhőcsíkokra.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, 2012. január 21. Kiterjedés: 500 x 500 kilométer. Feiratozott teljes felbontásért klikk a képre!

A korábbi posztokban megszokott módon most is elkülönítjük a felhőzetet a hótakarótól:

A fenti felvétel hamis színes változata: a havas területek pirosas színben látszanak.

Most ismét a felvétel szépsége alapján választottuk helyszínt, ezúttal Írországot. A Smaragd-sziget (e nevét a felhők közt, a képek is feltűnő, télen is dús zöld színű rétekről kapta) környékén egy áthaladt hidegfront után jellemző felhőzetet látunk. A néhány tíz kilométer kiterjedésű, egymáshoz lazán kapcsolódó felhőtömbök között sejlik fel a legtöbb helyen zöld, néhány pontján barna színben megjelenő sziget.

Írország; Forrás: Aqua/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. január 19. Kiterjedés: 500 x 500 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A felvétel északi és déli részéről mutatunk alább egy-egy nagyítást, a különböző típusú felhők, az árnyékuk, és az alattuk levő tenger és szárazföld fény- és árnyjátékát.

Az Írország északnyugati csücske, Donegal vidéke, és a tenger felett a felhőtömbök magja ugyanolyan gomoly, amilyeneket hazánkban tavasztól őszig szinte bármikor láthatunk, méretük azért valamivel nagyobb megszokott "bárányfelhőinkénél".

A talán legszebb színösszeállítást a sziget déli partjainál láhatjuk, ahol egy délen húzódó front felhőzetének széle és északabbra (a képen feljebb) annak sötét árnyéka adja legjellegzetesebb látványt. A zöld színű part mentén a tengert a behordott hordalékon fejlődő mérsékelt sűrűségű fitoplankton-mező festi zöldes színűre.

A szinte teljesen borult térségünk kevés derült területe közül mostani képünket nem a tudományos magyarázatok igénye, hanem csakis a szépsége miatt választottuk ki. Törökország északi, fekete-tengeri partvidékén a hó gyönyörűen rajzolja ki a domborzat vonalát, így az maga is helyenként a hókristályok alakjára emlékeztet.

(Aqua/MODIS 2012. január 18, forrás: ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó; kiterjedése: 137 x 137 kilométer)

A felvétel helyszíne a kevéssé ismert nevű Persembe-félsziget és környéke, Samsun városától valamivel keletre. Az északon látható Fekete-tenger vize itt nem fagy be: a tengervíz melegítő hatása miatt - bár a délre húzódó Anatóliai-magasföld teljesen havas - a hótakaró csak megközelíti, de nem éri el a partot. Így a parti hómentes sáv és a dombok gerincén már itt is megjelenő hó határa az, ami helyenként a hópelyhek alakjára emlékeztet.

Amint arról az [origo] is beszámolt, egy magyar turistacsoportot ért támadás szerdán Etiópia északi részén, amelyben két honfitársunk is életét vesztette. Bár a támadás pontos helyéről nincs információnk, a területet friss műholdképen be tudjuk mutatni.

Forrás: NASA; Terra/MODIS 2012. január 18, kiterjedés: 500 x 500 kilométer. Nagyított, feliratozott változatért klikk a képre.

A csoport valószínű úticélja az Etiópia északi részén, a pár éve az országtól elszakadt északi tengerparti sáv, Eritrea határához közeli Erta Ale vulkán lehetett (a képre klikkelve megkapható feliratozott változaton bejelölve). A sötét színű környék az űrből is mutatja, hogy a vulkán anyaga a majdnem fekete bazalt, amely kiterjedt platókat, pajzsvulkánokat hoz létre. Az Erta Ale vulkánt ugyanaz a hasadékrendszer hozta létre, amely a kép északi részén látható Vörös-tenger apró szigeteit is (egy frissen keletkezett szigetről korábbi bejegyzésünkben olvashat).

A blog ezzel a felvétellel tiszteleg a támadásban elhunyt kollégák emléke előtt.

Hazánkra nagyon jellemző téli időjárási helyzet a medence alján megülő köd. Nem a Kárpát-medence az egyetlen azonban, ahol ez télen gyakran előfordul: közelünkben Észak-Olaszország, a Pó-síkság időjárását is sokszor ez jellemzi. A különbség az, hogy a Pó folyó alföldje kelet, tehát az Adriai-tenger felé nyitott, azonban az Alpok és az Appenninek között így is meg tud ülni a köd - annál is inkább, mert ez Olaszország legiparosodottabb vidéke, ahol a gyárak és a gépkocsik sok port bocsátanak ki, amelyek részecskéin ki tud csapódni a pára, és már kész is a köd.

Észak-Olaszország a Terra műhold MODIS-rendszerének felvételén 2012. január 15-én, vasárnap délben. Forrás: ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó. A kép kiterjedése: 500 x 500 kilométer. Nagyobb, feliratozott változatért klikk a képre!

A síkságot kitöltő, több száz kilométer kiterjedésű ködmező pár száz méter vastag, és különösen a medence déli oldalára torlódik: itt a hegyoldalakon éles határ húzódik a ködös és derült vidékek közt, miközben az Alpok felé lassabban, egyenletesebben emelkedő térszínen ez a határ elmosódottabb, és a derült oldalon is párás a levegő. A köd lassan "folyik" lefelé, a tenger irányába, ahol a melegebb vízfelszín felett 20-30 kilométeres út után el is tűnik.

A vasárnap készült felvétel déli szélén látható, félig felhővel fedetten Giglio szigete (a képre kattintve felugró feliratozott változaton be is jelöltem), ahol másfél nappal korábban a hajószerencsétlenség bekövetkezett.

Az előző bejegyzésben a szombati dunántúli hófirkákat mutattuk be, mai képünk szinte az egész országra kiterjed, és mint láthatjuk, ezúttal az Alföldön találunk több havas csíkot, az átrobogó, hózáport hozó felhők nyomait.

Magyarország a Terra műhold MODIS-rendszerének felvételén, 2012. január 16-án déltájban. Forrás: Kern Anikó, ELTE műholdvevő állomás. Nagyobb, feliratozott változatért klikk a képre! (Kiterjedés: 500 x 500 kilométer)

A fehér, havas csíkokat (a feliratozott nagy képeken világoskék szaggatott vonalak jelzik a nyomvonalukat) főként a keleti országrészben rajzolták a csupasz föld barna színével jellemzett tájra a felhők, jellemzően északról déli irányba. A legszélesebb sáv Debrecentől nyugatra húzódott hétfőn délben, a következő pedig a város keleti határánál kezdődött.

A felvétel északi részén a felvidéki hegyeket, délkeleten (balra lent), a Dáli-Kárpátok, a Retyezát hegyvidékének havas gerinceit láthatjuk.

A hidegfront érkezésével hazánk felett kisebb-nagyobb hó- és darazáporokat hozó felhők száguldottak át. Az áthaladásuk között kisütő nap általában gyorsan felszárította az amúgy is vékony hóréteget. Végül ma délelőtt száguldott át a Kisalföld felett az első olyan hófelhő, amelynek fehér nyomát a műhold is rögzíteni tudta.

(Kiterjedés: 275 x 275 kilométer, nagyobb felbontásért klikk a képre! Forrás: ELTE / NASA, 2012. január 14.)

A képen a Balatontól északnyugatra (balra fölfelé) húzódik az a kb. 20 kilométer széles fehér sáv, amelyet tóhoz épp elérő, a csík túlsó vége felől érkező felhő "firkált" a tájra. A szeles hidegfrontok után nagyon jellegzetesek ezek az egyenes, fehér csíkokból álló "hófirkák", amelyek azt jelzik, hogy miközben a felhőből hullott a hó, a szél iránya nem változott, a felhő egyenesen haladt. (A nyári záporok is elég hasonlóan mozognak, csak az útjukat nem jelzi a hó fehér nyoma.) A kép felső szélének a közepétől is indul néhány hasonló, de keskenyebb hósáv.

(Az előző felvétel hamis színes változata. Forrás: ELTE / NASA)

A felvételt a korábbi posztokból megismert módon hamis színekben megjelenítve a havas területek vöröses színnel követhetők: így különböztethetjük meg a száguldó hófelhők "hófirkáit", és északkeleten a felvidéki Szitnya- és Jávoros-hegységek havas lejtőit a felhőzettől.

Linkajánló: hazánk és régiónk aktuális MODIS felvételeit állandóan követhetjük az Időkép oldalán.

UPDATE: a péntek déli budapesti dara- és hózáport hozó förgeteg műholdképe a cikk alján!

Miközben ma, pénteken erőteljes hidegfront éri el hazánkat, csütörtökön még sokfelé derült, tavaszias időnk volt. A Dunántúl nagy része felhőtlen volt, így szép műholdképen mutathatjuk be azt az országrészt.

(Forrás: ELTE / NASA, teljes felbontáshoz klikk a képre)

A türkizkék Balaton, és a sekélyebb, így iszaposabb, ezért szürke Fertő-tó szolgálnak tájékozódási pontokként. A tájat a csupasz talaj barna színe és az erdők sötétbarna foltjai uralják. A helyenként a talajd elfedő felhőtömbök magasságát az északi oldalukon látható árnyékuk távolságából becsülhetjük meg: a Vas és a Bakony feletti fátyolfelhők sokkal magasabban vannak, mint a Balaton keleti részét fedő rétegfelhőzet.

Az északkeleti országrész hamis színes képe (Forrás: ELTE / NASA). Teljes felbontású, feliratozott változatért klikk a képre!

Havat csak az északkeleti országrészben találunk. A tegnapi kép kapcsán már bemutatott hamis színes kompoziton piros szín mutatja a havas tájakat. A Bükköt részben felhő borítja, a havat jelző szín ezen is átsejlik, míg a Mátrát teljesen elfedi a fátyolfelhőzet. Az Északi-Középhegységben a Zempléni-hegység mellett a két, hasonló nevű tájon, a Mátrától nyugatra levő Cserhátban és a Miskolctól északra található Csereháton találunk hóborítást; utóbbi már csatlakozik a Felvidék hómezőihez. Budapesttől keletre, a Gödöllői-dombság délnyugati sávján volt csütörtökön egy kisebb havas sáv.

Az érkező hidegfront áthaladása után feltehetően ismét tudunk felhőtlen hazai képeket mutatni.

- * - * -

UPDATE: ma, 12 óra után egy dara- (graupel-) és hózáport hozó förgeteg haladt át Budapesten, amelyet a Terra műhold áthaladása pont lefényképezett:

A tájékozódás kedvéért a Balaton sarkát a bal alsó csücsökben hagytam, fent-középen a budapesti felhő (alakra és konvektív jellegében is a nyári zivatarfelhők rokona!), Budapest és a Balaton közt, Székesfehérvárnál egy hasonló, de kisebb felhő látható).

Tegnap, szerdán, csodálatos napsütést élvezhettek az Alpok lakói és az ott síelő turisták: Svácjtól a magyar határig, Bajorország déli hegyeitől az Adriáig derült volt az idő. Az Alpok gerincei és havas hegyoldalai vakító fehérben pompáztak.

(Forrás: NASA / ELTE - nagyobb felbontásért klikk a képre!)

A téli műholdképek értelmezésekor ezzel a "vakító fehérséggel" egy probléma van: mind a havas táj, mind a felhők ilyen színnek jelennek meg az olyan, valós színes kompozitokon, mint amilyen a fenti kép is. Ezeken a képeken pontosan azt a színvilágot látjuk, amelyet az emberi szem észlelne a műhold nézőpontjából. A felhőknek - pl. a kép délkeleti, jobb alsó sarkában, Szlovénia és Horvátország felett láthatóknak - a téli alacsony napmagasság miatt jellegzetes árnyékuk van az északi oldalukon. A földhöz simuló felhőket - a ködöt, felül, északon, Bajorországban - azonban ezzel a módszerrel nem különböztethetjük meg.

(Forrás: NASA / ELTE)

Ilyenkor az a megoldás, hogy a műhold által észlelt, de az emberi szemnek láthatatlan infravörös adatokat a szemünk által is látható színekre cseréljük. A fent látható, ún. hamis színes kompoziton például a havas táj vörös színben, míg a felhőzet fehérben látható: így könnyen megtalálhatjuk, hogy az Alpok mely völgyeit tölti ki a köd.

(Terra/MODIS; 2012. január 11.)

A tegnapi bejegyzésben egy születendő vulkáni sziget térségébe látogattunk, ha azonban egy már létrejött új vulkánt látogatunk meg a Vörös-tengerben.

(Forrás: NASA Earth Observation)

Első képünkön a Jemen nyugati partjai előtti szigetcsoport 2007. októberi felvétele látszik. A néhány kilométer kiterjedésű kopár szigetcsoport térségében nincs az űrből is észrevehető vulkáni aktivitás. 2011 végére azonban jelentősen megváltozik a helyzet.

(Forrás: NASA Earth Observation)

A második, 2011. december végén készült felvételen egy vulkán kitörési felhőjét látjuk, de az előző képpen összehasonlítva azt is észrevehetjük, hogy ez a vulkáni sziget új, négy éve a helyén még a tenger hullámzott!

Az új szigetet megteremtő vulkánkitörést videón is megtekinthetjük:

A Vörös-tengeren egyáltalán nem meglepő a vulkáni szigetek keletkezése, a többi környező sziget is így alakult ki. A tenger középvonalában egy ugyanolyan, az óceánok közepére jellemző hasadékvölgy húzódik, mint amilyent az Atlanti- vagy az Indiai-óceánon találunk.

(Forrás: sciencythoughts.blogspot.com)

A hasadékvölgy mentén folyamatosan érkezik a magma a Föld köpenyéből, tágítva az óceánt és helyenként szigeteket építve. Az új szigetecske tehát keletkezési folyamatait tekintve az atlanti-óceáni Izland rokona. A Vörös-tenger pedig - a folytatásában található északi Holt-tengerrel és a déli kelet-afrikai tólánccal - egy születőben levő óceán. Ha partjai évente néhány centiméterrel távolodnak egymástól, röpke százmillió év alatt olyan szélesre nyílhat, mint mai társai.

Tetszett a cikk? csatlakozz a blog Facebook-csoportjához.

Sok hónapja figyelik vulkanológusok és más földtudományi szakemberek az El Hierro (Kanári-szigetek) déli partjai előtt, a tenger mélyén zajló vulkánkitörést. Az erupció törmeléke és vegyi anyagai a tengert is megfestik olyannyira, hogy ez már a műholdas felvételeken is látható.

(Forrás: NASA)

A MODIS-rendszer 250 méter felbontású felvétele 150 x 100 kilométer területet mutat, El Hierro szigete mintegy 30 kilométer hosszúságú. A tenger alatti vulkán a sziget déli csücskétől kicsit délre található, innen indul a víz zöldes-türkizes festése, amelyet az áramlás keleti irányba sodor. A festést részben a vulkáni anyagok okozzák, de az így vízbe kerülő hamun és törmeléken a fitoplankton (egysejtű élőlények tömege) is jó táptalajra lel, a vulkántól távolabbi csóvát már nagyrészt ez festi meg. Az alábbi légifényképen látható, hogy a jelentősebb vulkáni aktivitás idején hogyan jut a hamu a pezsgő tengervíz tetejére a kitörés felett.

(Forrás: EPA / Daily Mail)

Maga a kitörés annyiban nem meglepő, hogy a teljes szigetcsoportot a forrópontos (a földköpenyben zajló koncentrált feláramláshoz kapcsolódó) vulkanizmus hozta létre. A Kanári szigetek nyugati tagjai a fiatalabbak, jelezve, hogy az Atlanti-óceán aljzatát hordozó kőzetlemez lassan távolodik az óceán középvonalában levő hátságtól, miközben a „forró pont” helyzete csak lassan változik.

 Az új vulkán a tenger alatt már több száz méternyit emelkedett. A felszínt elérve fejlődésében új szakasz nyílik, hiszen a hullámzás, a parti erózió nehezíti az épülését, a friss, még meleg kőzet szilárdsága nem akkora, mint a teljesen megszilárult bazalté. Az új szigetek keletkezésének „laboratóriumában”, Izland partjainál többször megfigyeltek már frissen keletkezett szigeteket, amelyeket az erős hullámzás gyorsan el is tüntetett.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz az oldal Facebook-csoportjához.