Műholdképek

Késő téli, kora tavaszi napsütés fürdeti a Nyugati-Alpok hóföldte csúcsait Franciaországtól Ausztriáig. A kép központi részén a két nagy tó, a Rhône vizét átvezető Genfó-tó és a Rajna felduzzadásából keletkezett Boden-tó közti Svájc látható, északon a München felett köd borította Németország, keleten Ausztria nyugati tartományai, délen az olasz Pó-síkság, nyugaton pedig a nagyrészt felhőborította Franciaország látszik.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 25. Kiterjedése: 500 x 500 kilométer. Teljes felbontású, feliratok nélküli változatárt klikk a képre!

A tovább folytatódó meleg, szeles idő, a gyors olvadás következtében a keddi helyzethez képest tovább fogyott hazánkban a hótakaró, és szombatra lényegében a hegyekbe, a déli határszélre és a szatmári síkságra szorult vissza. Nem is csoda: Dráva mentén és a Bácskában, Szeged környékén és a csanádi síkon fél méternél is vastagabb hótakaró alakult ki, amelynek elolvadásához 5-6 napra van szükség. A bemutatott, feldolgozatlan felvétel nem mutatja az olvadó hó nyomán megmaradó talajnedvességet, de ennyi hó elolvadása komolyan átáztatja a talajt, és a belvizek egyik legsúlyosabb forrását jelenti.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 25. Kiterjedése: 500 x 500 kilométer. Teljes felbontású, feliratok nélküli változatért klikk a képre!

A nagyított kép jól mutatja, hogy bár a Balaton körül elolvadt a hó, és a jég is elvékonyodott, de még megmaradt: a tó vizén még a jégre utaló mintázatot láthatjuk.

A fenti kép eredeti felbontásban a még vékonyan befagyott Balaton környékét mutatja

Legmagasabb hegyeinkben még szilárdan tartja magát a hó. A Mátra és a Bükk környéke már teljesen hómentes, de sok száz méter magasságban még fehérek a hegyvidékek lejtői. A Tisza-tavon is olvadóban a jég.

A bal oldali fehér folt a Mátra, jobbra a Bükk, jobb oldalt alul a Tisza, és a Tisza-tó

Az érkező front előtt fátyolfelhőkből rajzolódnak érdekes formák az Alpok déli gerinceitől, a Dolomitoktól az Adriáig. A fátyolfelhőket a meteorológusok cirrusznak nevezik, e felhők apró jégtűkből állnak, amelyek jellemzően 10 kilométer körüli magassában lebegnek. Felvételünkön a felhők északkeletről érkező légáramlást mutatnak, különösen szép formákat festve az Adria északi vizei fölé, Isztriától a Pó torkolati deltájáig.

Az Adria és a hegyek közti, a képen barna színű terepet átszelő világos csíkok az Alpokból érkező folyók széles, világos kövekből álló medrei, amelyeket csak a hóolvadás és az erős nyári záporok vize tölt majd meg, és ilyenkor érkeznek a kövek is.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 23. Kiterjedése: 137 x 250 kilométer.

Az elmúlt nappalok már kora tavaszi időjárása nyomán hazánk egy részén elolvadt a hótakaró. A Vác-Budapest-Balaton-Nagykanizsa vonaltól északnyugatra a keddi műholdképen is látszik, hogy csak a hegyekben maradt meg a hó, miközben a fehér lepel tartotta magát az Alföldön, és megmaradt a Dél-Dunántúlon is, ahol szokatlan, az ország más részeihez képest nagyobb vastagságban hullott a téli csapadék az elmúlt hetekben.

Forrás: Aqua/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 21. Kiterjedése: 500 x 500 kilométer. Teljes felbontású, feliratok nélküli változatért klikk a képre!

Alábbi, nagyított képünkön pedig a Balaton elvékonyodott jegének töredezése is látható.

A fenti kép teljes felbontású változata a Balaton környékére.

Európa és Ázsia határán, a Fekete- és a Márvány-tengert összekötő Boszporusz tengerszoros térségében is megindult a kora tavaszi olvadás. Bár az európai oldalon a Fekete-tenger partján és Ázsiában a Márvány-tenger felett emelkedő gerinceken még tartja magát a hó, a fehér lepel visszahúzódóban van az elmúlt hetek jeges időjárásának elmúltával. Lehet még fagy itt is, de a mediterrán térség külső peremén már lassan kopogtat a tavasz.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 19. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontású, feliratok nélküli változatért klikk a képre.

Látványos ciklont fényképezett a Terra műhold a Csendes-óceán északi részén, az Alaszkához tartozó Aleut-szigetcsoport szomszédságában. Bár a ciklon szárazföldektől nem zavart spirálja hasonló a trópusi ciklonokéhoz, egy fontos különbség mégis látható: a spirál közepén nincs meg az ott szokásos, felhőtlen "szem", jelezve, hogy a felhőspirál szerkezete érdemben más, mint a hurrikánoké. Nem is okoz akkora viharokat, széllökéseket.

Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. február 13. Kiterjedése: 375 x 375 kilométer. Nagyobb felbontásért klikk a képre!

A mérsékelt övi ciklonokat úgy képzelhetjük el, mint egymásra tekeredő hideg- és melegfrontok spirálját. Az alakzat alsó részén látható, és jobbra a központ fölé bekanyarodó sáv a melegszektor, amelyet, főleg az északi oldalon zivatarfelhők is pettyeznek. Itt áramlik a meleg levegő délről a ciklon középpontjának keleti (bal) oldalán - eközben a nyugati oldal frontjai északról szippantanak be hideg levegőt. A képződmény az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes irányban forog.

A felvétel északi (felső) részén a behavazott Aleut-szigetcsoport néhány tágját látjuk, fehér folt-sorozatként.

Az egyre véresebb öldöklés Szíriában immár az űrből is jól látható. A DigitalGlobe által üzemeltetett QuickBird és WorldWatch műholdcsoport felvételei a Google Earth-ön megszokott nagy felbontásban szolgáltatnak képeket, az itt bemutatott felvételen a harcok által legjobban érintett Homs városa mellett égő olajvezeték látható.

(Forrás: DigitalGlobe) www.digitalglobe.com, 2012. február 15.

A tüzérségi találatoktól felszaggatott olajvezetékből kiömlő olaj sűrű fekete füsttel ég a vezeték mentén, a szél a füstöt nyugatra, a sűrűn lakott területek felé fújja.

A kontinensünk nagy részét fedő felhőzet alól csütörtökön csak néhány érdekes felszíni alakzat bukkant elő: az Atlanti-óceán francia partjának déli részén épp megpillanthattuk a Garonne folyó jellegzetes tölcsértorkolatát.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 16. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A tölcsértorkolatok olyan helyen alakulnak ki, ahol az árapály által keltett vízmozgás el tudja szállítani a folyó által hozott hordalékot. Európában az atlanti partokon a legerősebb az árapály; hiába hoz láthatóan sok hordalékot a Garonne (a tölcsértorkolatban a víz színe emiatt barnás), a dagály és apály napi kétszeri ingadozása ezt könnyen elszállítja, a torkolatot ezáltal mintegy "kitakarítja"; nem tud kialakulni a delta-torkolat.

A Kárpátoktól keletre továbbra is elős fagy tartja hatalmában a vidéket. A pár nappal ezelőtti felvételünkön mutatott helyzethez képest változás, hogy a Duna-deltától északra már a Fekete-tenger partjáig hó borítja a tájat. A tenger korábban még épp megkezdődő befagyása is előrehaladt: a partnak a deltától északra húzódó részén egy mintegy 6-10 kilométer széles, vékony jégborítás alakult ki, amelynek tenger felőli szélét látványos, helyenként művészi szépségű fehér mintázat jelzi.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 15. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Látványos felhőívet rajzol a Kárpát-medence fölé a szerdán viharos széllel és hózáporokkal, helyenként hózivatarral átvonuló frontrendszer. Az elöl haladó, lassabb melegfrontot a követő, gyorsabb hidegfront épp térségünk felett utolérte, a záródó (okklúziós) front sok helyütt viszonylag rövid, de intenzív havazást hozott. Az északnyugati országrészben kipattant hózivatarok már a hidegfronti jellegre utalnak, azonban - mivel ez a felettünk két hete megült hidegebb légtömeget tolja ki - nevével ellentétben melegedést hoz, északnyugaton már pluszba is fordult a hőmérséklet.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 15, budapesti idő szerint 10:15 perc. Kiterjedése: 1250 x 1250 kilométer. Nagyított változatért klikk a képre!

A felvétel délnyugati (bal alsó) sarkában van az Adria és Olaszország, délkeleten a Fekete-tenger kékjét látjuk. A kép közepén a Kárpátok jellegzetes ívének csak a déli és a keleti vonulata látszik; a medence központi és nyugati részét már takarja az érkező front ívelt, kb. 4-500 kilométer széles felhősávja, amelynek északnyugati oldalán a front mögött jellegzetesen más felhőzetet vehetjük észre.

Az elmúlt hetek hideghulláma a mediterrán térséget is elérte, a hónap elején Rómában is havazott. Miközben az Appennini-félsziget déli részét folyamatosan kavargó, időnként zivatarokat is hozó felhők borítják, az északabbi vidékeken szokatlanul kiterjedt hótakarót láthatunk. Ezúttal a fehér lepel nemcsak a félsziget magasabb hegységeit követi, de a Pó torkolatától délre hosszan követi az adriai partot, és a nyugati oldalon is több helyütt megközelíti, foltokban el is éri a Tirrén-tengert.

Forrás: Aqua/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 14. Kiterjedése: 375 x 375 kilométer. Nagyobb felbontású változatért klikk a képre!

A kiterjedt olasz hómezők mellett látványos az Adria kétféle színe: az elsősorban a Pó által beszállított hordalékon elszaporodó fitoplankton színezi világosra a tenger nyugati részét. A hómezők az Adria horvát partján is megközelítik, és helyenként el is érik a tengert.

A Kelet-Európát érő hideghullám nyomán a Fekete-tenger északnyugati parti vizei is kezdenek befagyni. Odesszától délre, a Dnyeszter és a Duna torkolata irányába a part közelében képződő úszó jég egészen különleges alakzatokat fest a tenger vizére. A következő animáció hamis színes képén a szárazföldi hótakaró piros, míg a képződő tengeri jég bordó színben tűnik fel.

Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. február 10. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontású, feliratok nélküli változatért klikk a képre!

A Fekete-tenger parti lagúnái, a Duna-delta tavai mind befagytak, az Odessza előtt már összeállt jégmezőt az áramlás lassan délre sodorja a partok előtt. A Duna-delta előterében az épp megfagyó víz érdekes alakzatokat rajzol a tengerre (az alábbi képen nagyítva a hamis színes változat). A tenger felett hosszú felhőutak jelzik a hideg légtömeg áramlását déli irányba.

Az előző felvétel nagyított, hamis színes változata: a fehér felhőutak és a part közt sötétvörös foltok jelzik a megfagyóban levő tengervíz keveredési mintáit. (Kiterjedése: 137 x 137 kilométer.)

A Kaszpi-tó északi része hazánkéval azonos szélességen, illetve attól délre fekszik, azonban a vidék észak és Szibéria felé nyitott, nem védik hegyvidékek. Emiatt a tél gyakran iden hideg, az évszak derekán és végén a tó északi része rendszeresen befagy, partjait pedig összefüggő hómezők borítják. Nincs ez most sem másként.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 11. Kiterjedése: 750 x 750 kilométer. Teljes felbontású, feliratok nélküli változatért klikk a képre!

Földünk legnagyobb, a világtengertől elzárt víztestének fő táplálója az északnyugat felől érkező Volga folyam, amelynek kiterjedt deltavidékét is hó borítja. A deltatorkolatok nevüket azok jellegzetes (a fenti képen szaggatott vonallal meg is rajzolt), a görög delta betűre hasonlító háromszög-alakja után kapták. A tó északi végét összefüggő jégtakaró borítja, délebbre a zajló jég következik, majd a nyílt vízfelszín felett az északról érkező hideg áramlást láthatóvá tevő fehőutakat vehetjük szemügyre.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 11. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer.

A Balatonhoz hasonlóan a Fekete-tenger északi hatalmas öble, melléktengere, az Azovi-tenger is befagyott, újabb terepen próbálkozhatnak tehát a bátor terepjárósok. A Krím-félsziget keleti oldalán húzódó tengerrész jege azonban, a Balatonhoz hasonlóan, távolról sem biztonságos ilyen monstrumok számára.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 5. Kiterjedése: 400 x 400 kilométer. Feliratok nélküli teljes felbontásért klikk a képre!

Az óriási befagyott öblözet a Kercsi-szoroson keresztül érintkezik a jégmentes Fekete-tengerrel. Bár az északi részén minden évben megjelenik a jég, ritka, hogy a teljes Azovi-tenger befagyjon, és a jégtakarót a keleti szél most is kitartóan mozgatja: a keleti part mentén töredezett a jégpáncél és az északnyugati partok mentén is több helyen láthatók rianások (jégrepedések) mentén történő elmozdulások.

Az elmúlt napok két hullámban érkező havazása gyakorlatilag az egész országot, sőt a Kárpát-medence nagy részét fehér lepellel borította. A szerda délben készült műholdképet ennek megfelelően a fehér szín uralja, szerencsére a felhőzet csak kevés területen rontotta a belátást.

Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. február 8. Kiterjedése: 800 x 500 kilométer. Nagyobb, felirat nélküli változatért klikk a képre!

A régióban csak Pozsonytól keletre találunk hómentes vidéket, Miskolc keleti-északkeleti előterében pedig nagyon elvékonyodott a hótakaró. A Balaton szinte teljesen beolvad a környék hómezőibe: a befagyott tó jegén is elkezdődött a hó felhalmozódása.

Térségünket újabb havazás sűrű felhőzete borítja, így most a múlt hét végi felvételek közül mutatok egy érdekességet: péntek délben a szinte teljesen felhőtlen Franciaországon át egy gigantikus hónyelv húzódott; a hómezők az Alpoktól majdnem a Csatornáig húzódtak.

Változtatok kicsit a képek megjelenítésén: ezentúl a feliratozott változat (ha éppen van) itt, a főoldalon látszik majd, és a nagyított felvétel lesz feliratok nélkül - így mindenki könnyebben tud tájékozódni, másrészt az érdeklődők a feliratok nélküli képet is tanulmányozhatják, elmenthetik.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 3. Kiterjedése: 750 x 750 kilométer. Nagyított, feliratok nélküli változatért klikk a képre!

Felhőzet szinte csak a Pireneusok északi oldalán megtorlódva, illetve helyenként az Alpokban volt, miközben a hómezők szokatlan sávja az Alpoktól húzodott a Rhône völgyén, Auvergne hegyein és a Loire folyón keresztül egészen Dél-Normandiáig, mintegy 600 kilométer hosszú "átlót" rajzolva Franciaországra.

A vasárnap délután egy órakor készült műholdképen jól látszik, hogy hazánk legnyugatibb része hómentes maradt, a többi területet ellepi a fehér csapadék. Az Alföld egy részét még felhők, illetve a szél által felkapott hóförgeteg takarják. Az animáció egyik képe (fehér jellegű) a valós színes kompozit, míg a másik (vöröses) a hamis színes változat. Utóbbin elkülönül a jellemzően vöröses hó és a jellemzően fehér felhőzet, míg a vékony felhőzet halványpiros.

Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. február 5., kiterjedése: 500 x 500 kilométer. Feliratozott, nagyobb változatért klikk a képre!

A befagyott Balaton jegén a déli part, illetve a Tihanyi-félsziget keleti partja mentén kezd összegyűlni a hó. Külön érdekesség Pécstől délre, a Dráva vonalán kialakult, a folyó vonalát követő felhő- vagy köd-csík.

Amint arról az [origo] is beszámolt, szombaton kísérelte meg három honfitársunk (ketten közülük kollégáim) Chile legmagasabb csúcsának, az argentín határon fekvő, 6893 méteres Ojos del Salado-nak a meghódítását a csúcs alatt fekvő Tejos-táborból. A poszt írásakor még nincs információm, hogy egyáltalán el tudtak-e indulni és sikerrel jártak-e, műholdképen mindenesetre megtekinthetjük a csúcs térségét.

(Megjegyzés: tudom, hogy mindenkit a hazai hóhelyzet érdekel - ámde egy ilyen több száz kilométeres hófelhő felülről is egy nagy, gomolygó, és eléggé kevéssé látványos massza... Mihelyt látszik valami értelmes, rögtön jön az is.)

Bár maga a csúcs három elsőséget is magáénak tudhat (Chile legmagasabb pontja mellett ez Földünk legmagasabb vulkánja, sőt oldalában van bolygónk legmagasabban fekvő tava is), valójában a második szó illik legjobban rá. A gigantikus, Dél-Amerika nyugati oldalán végighúzódó lánchegység, az Andok Földünk második legnagyobb hegységrendszerének része, maga az Ojos del Salado pedig a nyugati félteke (vagyis az említett Pacifikus-hegységrendszer) második legmagasabb csúcsa (a 6962 méteres Aconcagua után). Ehhez képest a felvételen, még a teljes régiót bemutatón első képünkön is, legfeljebb sejthető de nem nyilvánvaló, hogy ilyen magasságú hegyek láthatók rajta.

Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. február 4. Kiterjedése: 1000 x 1000 kilométer. Teljes felbontású, feliratozott változatért klikk a képre!

Ennek pedig az az oka, hogy egyrészt a déli féltekén most van nyár, így a legmagasabb gerinceken is épp csak találni havat (amely például az Alpokban kiemeli és nyilvánvalóvá teszi a magashegyi jelleget). De azért is kevés a hó, mert eleve nagyon száraz területen, a parti Atacama sivatag hegyvidéki peremén járunk. A terep magassága a csúcs alább bemutatott közelebbi környezetében is szinte mindenütt 3000 méter felett van a kép több száz kilométeres kiterjedése ellenére is. Az Andok közepén húzódó magasfennsík, az Altiplano legdélebbi nyúlványa ez. Ebből az eleve magasan fekvő - és a barnás színelből is láthatóan kopár - környezetből emelkednek ki a relatíve kis hósapkájú hegycsúcsok. A felvétel nyugati szélén a Csendes-óceán látszik, keleten pedig megjelenik az Atlanti-óceánba ömlő La Plata folyó vízgyűjtőjének jóval alacsonyabb, zöld erdőkkel fedett széle is.

Az Ojos del Salado csúcsának közvetlen térsége. (Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. február 4. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer). Teljes felbontású változatért klikk a képre!

A felvételen jellegzetes a terep barnás-vörös színe, amely a csupaszon álló, fiatal, vulkanikus kőzetekre utal. Az Andok felszíne nagyon fiatal, mind a gyűrődés, mind pedig a kapcsolódó vulkáni működés ma is zajlik, ez is lehet oka annak, hogy a térségünkben megszokott hegyformák itt kevéssé jellemzőek.

E felvételekkel szorítsunk kollégáim epedíciós erőfeszítéseinek sikeréért!

Térségünkben és attól délnyugatra mediterrán ciklonok alakítják az időjárást. Az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes irányban forgó légörvények keleti oldalán a melegebb és esetünkben csapadékosabb levegő halad észak felé, ez okozza hazánkban a délről érkező havazást. A ciklon nyugati oldalán hideg levegő áramlik északról dél felé, ez okozta a felvételen is látható eredménnyel járó hideghullámot Olaszország északi részén, a Pó-síkságon.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 3. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Feliratozott, teljes felbontású változatért klikk a képre!

A felvételen látható, hogy az Alpok és az Appenninek közti síkságot szinte teljesen hó borítja, csak a Garda-tó déli, délnyugati előterében maradt egy pár tíz kilométeres hómentes folt. Ezen a tájon szokatlan az összefüggő hótakaró, de az igazán meglepő, és nagy hidegre utaló jel, hogy az összefüggő hóborítás Genovától keletre egészen a Ligur-tenger partjáig húzódik.

A szokatlan időjárás a földről:

(Forrás: Facebook, Ereid Drungli)

-------------------------------- BÓNUSZ KÉP --------------------------------

A kontinensünket uraló hideghullám déli szárnya Ázsia nyugati részét, a Közel-Keletet is elére, ott a hómezők már a szír határig húzódnak. Felvételünkön az Eufrátesz törökországi szakaszának víztárolóit, és délebbre a szír határon kezdődő, részben hómentes, barna félsivatagot láthatjuk. Törökország hegyvidékein télen nem szokatlan a havas táj, de a hó ritkán tör délebbre.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 2. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Feliratozott, teljes felbontású változatért klikk a képre!

Miközben lassan egész kontinensünket elárasztja a szokatlanul hideg levegő, a legalacsonyabb hőmérsékletek továbbra is Európa keleti felén köszöntenek be. Szibériától Észak-Magyarországig és Erdélyig folyamatos hómezők borítják a tájat, a pénteken délről várt havazás ezektől (egyelőre) elkülönül.

A felhőzet és a hómezők elkülönítéséről, a valós és hamis színes műholdképekről korábbi bejegyzésünkben már írtunk, a mostani képen azonban a valós színes (jellemzően fehér) és a hamis színes (jellemzően narancs-vörös) felvételeket animációba kötöttük. A hómezőket a valós színes képen fehér, a hamis színesen vörös, míg a hómentes talajt az előbbin a megszokott barna, a hamis színes kompoziton pedig zöldeskék szín jelöli, a felhőzet mindkét változaton fehér. A kép északnyugati (bal felső) sarkában a Balti-tenger, Lengyelország és Litvánia tengerpartja látható, délnyugaton (balra lent) a Kárpátok jellegzetes koszorúját ismerhetjük fel, a hamis színes képen még a Balaton is megtalálható, sötétkék kontúr formájában. Keleten a felvétel Ukrajna és Oroszország területét mutatja.

Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. február 2. Kiterjedés: 1150 x 1300 kilométer, valós és hamis színű felvételből készített animáció. Nagyobb felbontásért klikk a képre!

Az egybefüggő, ezer kilométert is meghaladó hómezőn nagyon hideg az idő: a nappali maximumok is mínusz 10-15 fok alatt maradnak, éjszaka pedig mínusz 25-30 fokig ereszkedik a hőmérő higanyszála (itt meg kell jegyezzük, hogy a "higanyszál" mínusz 39 fokig "működik", ott a higany is megfagy, az ennél hidegebb időben alkoholos hőmérővel mérhetünk).

A Kelet-Európai-síkság fölött kialakult anticiklon rendkívül hideg levegője a szárazföld felett lassan, a tengerek fölött azonban látványosan és gyorsan terül szét. A most bemutatott szerdai felvételeken a Fekete- és az Északi-tenger feletti, a felhők által látványossá tett hidegáramlásokat mutatjuk be.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 1. Kitejedése: 1000 x 1000 kilométer. Nagyított változatért klikk a képre!

A hideg levegő a Fekete-tenger egész területe felett északról délre (a képen fentről lefelé) áramlik, a nyugati szárnyon (baloldalt) intenzívebb az áramlás, míg keleten az egy nappal korábban még forgó kisebb ciklon maradványa lassítja, de nem akasztja meg az áramlást, amelyet a felhőutak tesznek jól láthatóvá. A tenger déli szélén, a török partok mentén az alacsony felhőzet feltorlódik a hegyvidék peremén.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 1. Kitejedése: 1000 x 1000 kilométer. Nagyított változatért klikk a képre!

Az Északi-tengert keletről (a képen jobbról) éri a hideghullám, de a tenger felett, az Atlanti-óceán felől érkező melegebb légtömeg nyomására ez északra (felfelé) fordul, körülölelve a fent látható Norvégia partjait. A kép jobb széle közepénél Dánia partjait hó borítja, és hófoltokat láthatunk Hollandia és Belgium sík- és dombvidékein is, míg nyugatabbra (balra) a jellegzetes alakú Brit-sziget gyakorlatilag hómentes.

Az elmúlt napok folyamatos fagyos időjárása nyomán megjelent a jég a Balatonon. A műholdképek a jég vastagságát nem mutatják, azonban a színből és a formákból következtethetünk arra, hogy megjelent a jég a tó vizén, és arra is, hogy ez elég vékony, rámenni semmiképp nem biztonságos még!

Felvételünk a Dunántúlt mutatja, északkeleti (jobb felső) sarkában a Börzsöny havas csúcsait és a Dunakanyart, északnyugaton (balra fent) a Fertő tavat találhatjuk meg. A kép déli (alsó) széle mentén feltűnik, hogy a Mecsek legmagasabb csúcsain is van hó. A Balaton jellegzetes alakja a felvétel közepén látható.

A tájképet helyenként fátyolfelhők zavarják, jelezve, hogy a nagy, tíz kilométer körüli magasságban könnyen kicsapódik a kevés nedvesség is. Ennek tudható be, hogy a repülőgépek kondenzcsíkjai is észrevehetők még a 250 méteres felbontás mellett is: a Balaton felett és attól északra is láthatunk ilyeneket.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. január 31. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Az alábbi képen teljes felbontásra nagyítottuk a Balatont. Így könnyebben észrevehetjük a kondenzcsíkokat és az árnyékukat is.

Nagyítás az előző képről.

A felvétel érdekessége a Balaton keleti medencéjében megjelenő mintázat: a vonalak labirintusa jégformákra utal: a tó befagyása megkezdődött. A Balaton színe ugyanakkor továbbra is türkiz-zöld, a tó vizének jellegzetes színe, ami átlátszik a vékony, üvegszerű jégen (amikor a tavat vastag jégpáncél borítja, annak fehér a színe). Ha be is fagyott már helyenként a tó, semmiképpen ne menjünk még a jegére! A műholdképek nem, kizárólag a helyi hatóságok mondhatják meg, mikor biztonságos a korcsolyázás, fakutyázás!