Amint arról az [origo] is beszámolt, szombaton kísérelte meg három honfitársunk (ketten közülük kollégáim) Chile legmagasabb csúcsának, az argentín határon fekvő, 6893 méteres Ojos del Salado-nak a meghódítását a csúcs alatt fekvő Tejos-táborból. A poszt írásakor még nincs információm, hogy egyáltalán el tudtak-e indulni és sikerrel jártak-e, műholdképen mindenesetre megtekinthetjük a csúcs térségét.

(Megjegyzés: tudom, hogy mindenkit a hazai hóhelyzet érdekel - ámde egy ilyen több száz kilométeres hófelhő felülről is egy nagy, gomolygó, és eléggé kevéssé látványos massza... Mihelyt látszik valami értelmes, rögtön jön az is.)

Bár maga a csúcs három elsőséget is magáénak tudhat (Chile legmagasabb pontja mellett ez Földünk legmagasabb vulkánja, sőt oldalában van bolygónk legmagasabban fekvő tava is), valójában a második szó illik legjobban rá. A gigantikus, Dél-Amerika nyugati oldalán végighúzódó lánchegység, az Andok Földünk második legnagyobb hegységrendszerének része, maga az Ojos del Salado pedig a nyugati félteke (vagyis az említett Pacifikus-hegységrendszer) második legmagasabb csúcsa (a 6962 méteres Aconcagua után). Ehhez képest a felvételen, még a teljes régiót bemutatón első képünkön is, legfeljebb sejthető de nem nyilvánvaló, hogy ilyen magasságú hegyek láthatók rajta.

Forrás: NASA

Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. február 4. Kiterjedése: 1000 x 1000 kilométer. Teljes felbontású, feliratozott változatért klikk a képre!

Ennek pedig az az oka, hogy egyrészt a déli féltekén most van nyár, így a legmagasabb gerinceken is épp csak találni havat (amely például az Alpokban kiemeli és nyilvánvalóvá teszi a magashegyi jelleget). De azért is kevés a hó, mert eleve nagyon száraz területen, a parti Atacama sivatag hegyvidéki peremén járunk. A terep magassága a csúcs alább bemutatott közelebbi környezetében is szinte mindenütt 3000 méter felett van a kép több száz kilométeres kiterjedése ellenére is. Az Andok közepén húzódó magasfennsík, az Altiplano legdélebbi nyúlványa ez. Ebből az eleve magasan fekvő - és a barnás színelből is láthatóan kopár - környezetből emelkednek ki a relatíve kis hósapkájú hegycsúcsok. A felvétel nyugati szélén a Csendes-óceán látszik, keleten pedig megjelenik az Atlanti-óceánba ömlő La Plata folyó vízgyűjtőjének jóval alacsonyabb, zöld erdőkkel fedett széle is.

Forrás: NASA

Az Ojos del Salado csúcsának közvetlen térsége. (Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. február 4. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer). Teljes felbontású változatért klikk a képre!

A felvételen jellegzetes a terep barnás-vörös színe, amely a csupaszon álló, fiatal, vulkanikus kőzetekre utal. Az Andok felszíne nagyon fiatal, mind a gyűrődés, mind pedig a kapcsolódó vulkáni működés ma is zajlik, ez is lehet oka annak, hogy a térségünkben megszokott hegyformák itt kevéssé jellemzőek.

E felvételekkel szorítsunk kollégáim epedíciós erőfeszítéseinek sikeréért!