Műholdképek

Az érkező front előtt fátyolfelhőkből rajzolódnak érdekes formák az Alpok déli gerinceitől, a Dolomitoktól az Adriáig. A fátyolfelhőket a meteorológusok cirrusznak nevezik, e felhők apró jégtűkből állnak, amelyek jellemzően 10 kilométer körüli magassában lebegnek. Felvételünkön a felhők északkeletről érkező légáramlást mutatnak, különösen szép formákat festve az Adria északi vizei fölé, Isztriától a Pó torkolati deltájáig.

Az Adria és a hegyek közti, a képen barna színű terepet átszelő világos csíkok az Alpokból érkező folyók széles, világos kövekből álló medrei, amelyeket csak a hóolvadás és az erős nyári záporok vize tölt majd meg, és ilyenkor érkeznek a kövek is.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 23. Kiterjedése: 137 x 250 kilométer.

Az elmúlt hetek hideghulláma a mediterrán térséget is elérte, a hónap elején Rómában is havazott. Miközben az Appennini-félsziget déli részét folyamatosan kavargó, időnként zivatarokat is hozó felhők borítják, az északabbi vidékeken szokatlanul kiterjedt hótakarót láthatunk. Ezúttal a fehér lepel nemcsak a félsziget magasabb hegységeit követi, de a Pó torkolatától délre hosszan követi az adriai partot, és a nyugati oldalon is több helyütt megközelíti, foltokban el is éri a Tirrén-tengert.

Forrás: Aqua/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 14. Kiterjedése: 375 x 375 kilométer. Nagyobb felbontású változatért klikk a képre!

A kiterjedt olasz hómezők mellett látványos az Adria kétféle színe: az elsősorban a Pó által beszállított hordalékon elszaporodó fitoplankton színezi világosra a tenger nyugati részét. A hómezők az Adria horvát partján is megközelítik, és helyenként el is érik a tengert.

Hazánkra nagyon jellemző téli időjárási helyzet a medence alján megülő köd. Nem a Kárpát-medence az egyetlen azonban, ahol ez télen gyakran előfordul: közelünkben Észak-Olaszország, a Pó-síkság időjárását is sokszor ez jellemzi. A különbség az, hogy a Pó folyó alföldje kelet, tehát az Adriai-tenger felé nyitott, azonban az Alpok és az Appenninek között így is meg tud ülni a köd - annál is inkább, mert ez Olaszország legiparosodottabb vidéke, ahol a gyárak és a gépkocsik sok port bocsátanak ki, amelyek részecskéin ki tud csapódni a pára, és már kész is a köd.

Észak-Olaszország a Terra műhold MODIS-rendszerének felvételén 2012. január 15-én, vasárnap délben. Forrás: ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó. A kép kiterjedése: 500 x 500 kilométer. Nagyobb, feliratozott változatért klikk a képre!

A síkságot kitöltő, több száz kilométer kiterjedésű ködmező pár száz méter vastag, és különösen a medence déli oldalára torlódik: itt a hegyoldalakon éles határ húzódik a ködös és derült vidékek közt, miközben az Alpok felé lassabban, egyenletesebben emelkedő térszínen ez a határ elmosódottabb, és a derült oldalon is párás a levegő. A köd lassan "folyik" lefelé, a tenger irányába, ahol a melegebb vízfelszín felett 20-30 kilométeres út után el is tűnik.

A vasárnap készült felvétel déli szélén látható, félig felhővel fedetten Giglio szigete (a képre kattintve felugró feliratozott változaton be is jelöltem), ahol másfél nappal korábban a hajószerencsétlenség bekövetkezett.

Tegnap, szerdán, csodálatos napsütést élvezhettek az Alpok lakói és az ott síelő turisták: Svácjtól a magyar határig, Bajorország déli hegyeitől az Adriáig derült volt az idő. Az Alpok gerincei és havas hegyoldalai vakító fehérben pompáztak.

(Forrás: NASA / ELTE - nagyobb felbontásért klikk a képre!)

A téli műholdképek értelmezésekor ezzel a "vakító fehérséggel" egy probléma van: mind a havas táj, mind a felhők ilyen színnek jelennek meg az olyan, valós színes kompozitokon, mint amilyen a fenti kép is. Ezeken a képeken pontosan azt a színvilágot látjuk, amelyet az emberi szem észlelne a műhold nézőpontjából. A felhőknek - pl. a kép délkeleti, jobb alsó sarkában, Szlovénia és Horvátország felett láthatóknak - a téli alacsony napmagasság miatt jellegzetes árnyékuk van az északi oldalukon. A földhöz simuló felhőket - a ködöt, felül, északon, Bajorországban - azonban ezzel a módszerrel nem különböztethetjük meg.

(Forrás: NASA / ELTE)

Ilyenkor az a megoldás, hogy a műhold által észlelt, de az emberi szemnek láthatatlan infravörös adatokat a szemünk által is látható színekre cseréljük. A fent látható, ún. hamis színes kompoziton például a havas táj vörös színben, míg a felhőzet fehérben látható: így könnyen megtalálhatjuk, hogy az Alpok mely völgyeit tölti ki a köd.

(Terra/MODIS; 2012. január 11.)