Műholdképek

Az két hónapja még sarkvidéki színvilágú Kaszpi-tóhoz is megérkezett az olvadás és a tavasz. Már csak a tó északkeleti szegletében van vékony maradványa a jégnek. A felvétel legérdekesebb része azonban a tó nyugati partjához tapadó, 400 kilométer hpsszú és 100 kilométer széles ködmező. Délnyugaton a Kaukázus havas gerinceit, a keleti parton Közép-Ázsia félsivatagának szélét láthatjuk. A nyugati partot érő köd eléri délen Bakut, északon pedig Dzsudzsák Balázs korábbi csapatának székhelyét, Mahacskalát is.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. április 6. Kiterjedése: 550 x 800 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A Kaszpi-tó északi része hazánkéval azonos szélességen, illetve attól délre fekszik, azonban a vidék észak és Szibéria felé nyitott, nem védik hegyvidékek. Emiatt a tél gyakran iden hideg, az évszak derekán és végén a tó északi része rendszeresen befagy, partjait pedig összefüggő hómezők borítják. Nincs ez most sem másként.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 11. Kiterjedése: 750 x 750 kilométer. Teljes felbontású, feliratok nélküli változatért klikk a képre!

Földünk legnagyobb, a világtengertől elzárt víztestének fő táplálója az északnyugat felől érkező Volga folyam, amelynek kiterjedt deltavidékét is hó borítja. A deltatorkolatok nevüket azok jellegzetes (a fenti képen szaggatott vonallal meg is rajzolt), a görög delta betűre hasonlító háromszög-alakja után kapták. A tó északi végét összefüggő jégtakaró borítja, délebbre a zajló jég következik, majd a nyílt vízfelszín felett az északról érkező hideg áramlást láthatóvá tevő fehőutakat vehetjük szemügyre.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 11. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer.