Műholdképek

A szinte teljesen borult térségünk kevés derült területe közül mostani képünket nem a tudományos magyarázatok igénye, hanem csakis a szépsége miatt választottuk ki. Törökország északi, fekete-tengeri partvidékén a hó gyönyörűen rajzolja ki a domborzat vonalát, így az maga is helyenként a hókristályok alakjára emlékeztet.

(Aqua/MODIS 2012. január 18, forrás: ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó; kiterjedése: 137 x 137 kilométer)

A felvétel helyszíne a kevéssé ismert nevű Persembe-félsziget és környéke, Samsun városától valamivel keletre. Az északon látható Fekete-tenger vize itt nem fagy be: a tengervíz melegítő hatása miatt - bár a délre húzódó Anatóliai-magasföld teljesen havas - a hótakaró csak megközelíti, de nem éri el a partot. Így a parti hómentes sáv és a dombok gerincén már itt is megjelenő hó határa az, ami helyenként a hópelyhek alakjára emlékeztet.

Amint arról az [origo] is beszámolt, egy magyar turistacsoportot ért támadás szerdán Etiópia északi részén, amelyben két honfitársunk is életét vesztette. Bár a támadás pontos helyéről nincs információnk, a területet friss műholdképen be tudjuk mutatni.

Forrás: NASA; Terra/MODIS 2012. január 18, kiterjedés: 500 x 500 kilométer. Nagyított, feliratozott változatért klikk a képre.

A csoport valószínű úticélja az Etiópia északi részén, a pár éve az országtól elszakadt északi tengerparti sáv, Eritrea határához közeli Erta Ale vulkán lehetett (a képre klikkelve megkapható feliratozott változaton bejelölve). A sötét színű környék az űrből is mutatja, hogy a vulkán anyaga a majdnem fekete bazalt, amely kiterjedt platókat, pajzsvulkánokat hoz létre. Az Erta Ale vulkánt ugyanaz a hasadékrendszer hozta létre, amely a kép északi részén látható Vörös-tenger apró szigeteit is (egy frissen keletkezett szigetről korábbi bejegyzésünkben olvashat).

A blog ezzel a felvétellel tiszteleg a támadásban elhunyt kollégák emléke előtt.

Hazánkra nagyon jellemző téli időjárási helyzet a medence alján megülő köd. Nem a Kárpát-medence az egyetlen azonban, ahol ez télen gyakran előfordul: közelünkben Észak-Olaszország, a Pó-síkság időjárását is sokszor ez jellemzi. A különbség az, hogy a Pó folyó alföldje kelet, tehát az Adriai-tenger felé nyitott, azonban az Alpok és az Appenninek között így is meg tud ülni a köd - annál is inkább, mert ez Olaszország legiparosodottabb vidéke, ahol a gyárak és a gépkocsik sok port bocsátanak ki, amelyek részecskéin ki tud csapódni a pára, és már kész is a köd.

Észak-Olaszország a Terra műhold MODIS-rendszerének felvételén 2012. január 15-én, vasárnap délben. Forrás: ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó. A kép kiterjedése: 500 x 500 kilométer. Nagyobb, feliratozott változatért klikk a képre!

A síkságot kitöltő, több száz kilométer kiterjedésű ködmező pár száz méter vastag, és különösen a medence déli oldalára torlódik: itt a hegyoldalakon éles határ húzódik a ködös és derült vidékek közt, miközben az Alpok felé lassabban, egyenletesebben emelkedő térszínen ez a határ elmosódottabb, és a derült oldalon is párás a levegő. A köd lassan "folyik" lefelé, a tenger irányába, ahol a melegebb vízfelszín felett 20-30 kilométeres út után el is tűnik.

A vasárnap készült felvétel déli szélén látható, félig felhővel fedetten Giglio szigete (a képre kattintve felugró feliratozott változaton be is jelöltem), ahol másfél nappal korábban a hajószerencsétlenség bekövetkezett.

Az előző bejegyzésben a szombati dunántúli hófirkákat mutattuk be, mai képünk szinte az egész országra kiterjed, és mint láthatjuk, ezúttal az Alföldön találunk több havas csíkot, az átrobogó, hózáport hozó felhők nyomait.

Magyarország a Terra műhold MODIS-rendszerének felvételén, 2012. január 16-án déltájban. Forrás: Kern Anikó, ELTE műholdvevő állomás. Nagyobb, feliratozott változatért klikk a képre! (Kiterjedés: 500 x 500 kilométer)

A fehér, havas csíkokat (a feliratozott nagy képeken világoskék szaggatott vonalak jelzik a nyomvonalukat) főként a keleti országrészben rajzolták a csupasz föld barna színével jellemzett tájra a felhők, jellemzően északról déli irányba. A legszélesebb sáv Debrecentől nyugatra húzódott hétfőn délben, a következő pedig a város keleti határánál kezdődött.

A felvétel északi részén a felvidéki hegyeket, délkeleten (balra lent), a Dáli-Kárpátok, a Retyezát hegyvidékének havas gerinceit láthatjuk.

A hidegfront érkezésével hazánk felett kisebb-nagyobb hó- és darazáporokat hozó felhők száguldottak át. Az áthaladásuk között kisütő nap általában gyorsan felszárította az amúgy is vékony hóréteget. Végül ma délelőtt száguldott át a Kisalföld felett az első olyan hófelhő, amelynek fehér nyomát a műhold is rögzíteni tudta.

(Kiterjedés: 275 x 275 kilométer, nagyobb felbontásért klikk a képre! Forrás: ELTE / NASA, 2012. január 14.)

A képen a Balatontól északnyugatra (balra fölfelé) húzódik az a kb. 20 kilométer széles fehér sáv, amelyet tóhoz épp elérő, a csík túlsó vége felől érkező felhő "firkált" a tájra. A szeles hidegfrontok után nagyon jellegzetesek ezek az egyenes, fehér csíkokból álló "hófirkák", amelyek azt jelzik, hogy miközben a felhőből hullott a hó, a szél iránya nem változott, a felhő egyenesen haladt. (A nyári záporok is elég hasonlóan mozognak, csak az útjukat nem jelzi a hó fehér nyoma.) A kép felső szélének a közepétől is indul néhány hasonló, de keskenyebb hósáv.

(Az előző felvétel hamis színes változata. Forrás: ELTE / NASA)

A felvételt a korábbi posztokból megismert módon hamis színekben megjelenítve a havas területek vöröses színnel követhetők: így különböztethetjük meg a száguldó hófelhők "hófirkáit", és északkeleten a felvidéki Szitnya- és Jávoros-hegységek havas lejtőit a felhőzettől.

Linkajánló: hazánk és régiónk aktuális MODIS felvételeit állandóan követhetjük az Időkép oldalán.