Műholdképek

Szerda hajnalban még csak Olaszországban, estére már hazánkban is megjelent az a szaharai eredetű por, amelyet a sirokkó nevű szél fújt át Afrikából. Műholdképünkön az is látszik, hogy a por útját egy óriási, ezer kilométeres felhősáv jelzi.

Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, 2014. február 19. Kiterjedése: 1750 x 1750 kilométer. Nagyobb felbontásért klikk a képre!

Felvételünk délnyugati (bal alsó) sarkában a Földközi-tenger nyugati medencéje, északnyugaton az Északi-tenger kékje látszik. Délkeleten a Balkán tűnik fel, nyugati oldalán az Adriával. A kép átlójában, délnyugatról északkeletre húzódó felhőfront az, amely jelzi a port is szállító áramlást. Déli oldalán, a kép alsó széle mentén a sűrű por miatt halványabb a tengerfelszín, és még az Adria olasz partja mentén is ez követhető.

Nem meglepő ez a jelenség: február végén érkezik újra délről a Szahara fölé a globális légkörzés leszálló ága, és eredményez mint északi, mind déli irányba komolyabb porkifúvást. Az északi ág érinti Európát, és időnként, mint például szerdán is, hazánkat is.

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

Amíg térségünkben a hideg és kevésbé hideg, ködös vagy fagyos téli napok váltakoznak, vevőállomásunk vételkörzetének déli részén, a Ráktérítő közelében a sivatag szinte ugyanolyan mint az év többi részében. Felvételünkön Líbia déli részére, a Szaharába látogatunk, ahol a különböző színek és felszínformák eltérő közetanyagot jeleznek.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. december 25. Kiterjedése: 137 x 137 kilométer.

A felvétel keleti (jobb) oldalát a Murzuk-sivatag színes homokfelszíne uralja. A különösen finom homokban a szél változatos és gyorsan változó domborzati formákat hoz létre. A kép nyugati (bal) felének sötétebb területei kőzet-kibukkanásokat jeleznek. Érdemes megfigyelni a száraz, sivatagos vidék e sötétebb foltjaiban megjelenő folyóvízi medernyomokat: bizony a Szahara nem volt mindig olyan száraz mint manapság.

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

Valójában a Szahara közép-tunéziai határvidéke csak félsivatag, színeiben azonban inkább a sivatagokra emlékeztet. Az ország középső részének tengerpartját Mahdiától a déli Dzserba szigetéig láthatjuk a felvételen, délnyugaton (balra lent) a Chott-el-Jerid sóstó részben kiszáradt medencéjét is látjuk. Ez az igazi Szahara, a sivatag északi határa.

A sivatagok nem a sűrű felhőzetükről híresek, de a kép készítésekor a terület északi részét látványosan pöttyözik be az apróbb gomolyfelhők (kumuluszok), amelyekből - amíg ilyen kicsik - esőre nem, és árnyékra is csak rövid ideig számíthatunk.

Forrás: Aqua/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. április 7. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!