Műholdképek

A nyár a fitoplanktonnak is nevezett tengeri egysejtűek virágzásának időszaka: bőséges a fény, és emellett csak az kell, hogy a folyók elegendő szárazföldi hordalékot juttassanak a vízbe, vagy a hullámzás kavarjon fel szerves üledéket a sekélyebb tengerszakaszokon: ez lesz a táplálékuk.

A Fekete-tenger esetében az előbbi a fitoplankton táplálékforrása: a tenger nagy része mélyebb egy kilométernél. A burjánzó egysejtűek a kék, más esetben a türkiz árnyalataira festik a vízfelületet. Minthogy ez a mintázat több száz kilométeres kiterjedésű is lehet (ahogy képünkön is), hajóról nem látható, és még a magasan szálló repülőgép perspektívája is csak a teljes kép töredékét mutatja. Műholdra hát, onnan látszik igazán, hogy festi meg a tenger áramlási viszonyait sok-sok-sokmilliárd kicsi egysejtű!

Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. július 12. Kiterjdése: 1250 x 1250 kilométer. Nagyobb felbontásért klikk a képre!

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

Az elmúlt hetek hideghulláma a mediterrán térséget is elérte, a hónap elején Rómában is havazott. Miközben az Appennini-félsziget déli részét folyamatosan kavargó, időnként zivatarokat is hozó felhők borítják, az északabbi vidékeken szokatlanul kiterjedt hótakarót láthatunk. Ezúttal a fehér lepel nemcsak a félsziget magasabb hegységeit követi, de a Pó torkolatától délre hosszan követi az adriai partot, és a nyugati oldalon is több helyütt megközelíti, foltokban el is éri a Tirrén-tengert.

Forrás: Aqua/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 14. Kiterjedése: 375 x 375 kilométer. Nagyobb felbontású változatért klikk a képre!

A kiterjedt olasz hómezők mellett látványos az Adria kétféle színe: az elsősorban a Pó által beszállított hordalékon elszaporodó fitoplankton színezi világosra a tenger nyugati részét. A hómezők az Adria horvát partján is megközelítik, és helyenként el is érik a tengert.

Míg hazánk időjárása fagyosan téliesre fordul, Törökország déli partjait csak megközelíti a tél; a riviéra színei azonban élénkek maradnak. Felvételünk a kedvelt turista-célpont, Antalya térségét mutatja be.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. január 27. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A kép északkeleti (jobb felső) részén az anatóliai magasföldet borító hótakaró szélét láthatjuk. Antalya városa az öböl csúcsánál terül el, és világosabb barna színével üt el környezetétől. A legérdekesebb látvány a folyók és patakok által a tengerbe jutattott hordalék, amely a vízfolyások torkolatánál sárga színű. A hordalékon mikroszkopikus egysejtűek - összefoglaló nevén: a fitoplankton - szaporodnak el, és festik meg türkiz és zöldes színekre a hullámokat, kiemelve a tenger áramlási viszonyait. A délkeleti (bal alsó) sarokban pedig a fályofelhőkből rajzolódik ki egy érdekes, kb. 20 kilométeres örvény.

Sok hónapja figyelik vulkanológusok és más földtudományi szakemberek az El Hierro (Kanári-szigetek) déli partjai előtt, a tenger mélyén zajló vulkánkitörést. Az erupció törmeléke és vegyi anyagai a tengert is megfestik olyannyira, hogy ez már a műholdas felvételeken is látható.

(Forrás: NASA)

A MODIS-rendszer 250 méter felbontású felvétele 150 x 100 kilométer területet mutat, El Hierro szigete mintegy 30 kilométer hosszúságú. A tenger alatti vulkán a sziget déli csücskétől kicsit délre található, innen indul a víz zöldes-türkizes festése, amelyet az áramlás keleti irányba sodor. A festést részben a vulkáni anyagok okozzák, de az így vízbe kerülő hamun és törmeléken a fitoplankton (egysejtű élőlények tömege) is jó táptalajra lel, a vulkántól távolabbi csóvát már nagyrészt ez festi meg. Az alábbi légifényképen látható, hogy a jelentősebb vulkáni aktivitás idején hogyan jut a hamu a pezsgő tengervíz tetejére a kitörés felett.

(Forrás: EPA / Daily Mail)

Maga a kitörés annyiban nem meglepő, hogy a teljes szigetcsoportot a forrópontos (a földköpenyben zajló koncentrált feláramláshoz kapcsolódó) vulkanizmus hozta létre. A Kanári szigetek nyugati tagjai a fiatalabbak, jelezve, hogy az Atlanti-óceán aljzatát hordozó kőzetlemez lassan távolodik az óceán középvonalában levő hátságtól, miközben a „forró pont” helyzete csak lassan változik.

 Az új vulkán a tenger alatt már több száz méternyit emelkedett. A felszínt elérve fejlődésében új szakasz nyílik, hiszen a hullámzás, a parti erózió nehezíti az épülését, a friss, még meleg kőzet szilárdsága nem akkora, mint a teljesen megszilárult bazalté. Az új szigetek keletkezésének „laboratóriumában”, Izland partjainál többször megfigyeltek már frissen keletkezett szigeteket, amelyeket az erős hullámzás gyorsan el is tüntetett.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz az oldal Facebook-csoportjához.