Műholdképek

A hosszúra nyúlt tél után viharos gyorsasággal és nyári meleggel érkezett a tavasz. A szántóföldi növényzet egy része és a tölgyes erdők két hét alatt élénk zöldbe öltöztek, és a felhőzet is átváltott a télies rétegfelhőkről a nyári gomolyokra.

Felvételünkön Erdélyt, illetve a felhőzettel majdnem teljesen fedett Kárpátalját mutatjuk be, a régiót délről és keletről határoló Kárpátok íve barnás sávként húzódik a fehér felhőfoszlányok alatt. Erdély középső részén, illetve a kép északkeleti (jobb felső) sarkában, Galíciában a gomolyfelhők sorba rendeződnek, valójában ezen sorokban egymás után futnak, ezt a jelenséget nevezi a meteorológia felhőútnak vagy felhőutcának. A gomolyok a magasabb hegygerincekhez, a Kárpátokhoz vagy az Erdélyi-szigethegységhez érve gyakran zápor- vagy zivatarfelhőkké fejlődnek.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2013. április 24. Kiterjedése: 500 x 500 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A felvétel délkeleti sarka viszont szinte felhőtlen, itt megláthatjuk a magassági növényöveket is. A tölgyesek már zöldek, a magasabban, kb. 600 méter felett élő bükkfák viszont még épp csak a rügyeiket tolták elő, színük jellemzően barna, míg az 1100 méter feletti fenyvesek télen-nyáron sötétzöldek. Az alábbi kivágat közepén a 2500 méter fölé emelkedő Retyezát hegytömbje látszik: magasabb, 1500 méter feletti régióit még hő fedi, a fenyveseket a havas rész északi oldalán látjuk.

A Déli-Kárpátok nyugati vonulata a fenti kép kivágatán, kiterjedése: 150 x 150 kilométer.

Csatlakozz a Műholdképek Facebook-csoportjához, és azonnal láthatod, ha új kép jelenik meg:

Szombat délelőtt különösen szép verőfényes, túlnyomón derült idő jellemezte hazánk időjárását. A friss műholdképen jó látszik, hogy zárt hótakaró csak északkeleti tájainkon, Miskolctól északra, illetve a beregi és a szatmári síkon jellemző. Emellett a magasabb hegyek gerinceit lepi a fehér réteg, kisebb, de összefüggő hótakarót találunk még a dunántúli Bakonyban. A hegyeken átbukó légáramlatban több helyen jellegzetes, párhuzamos csíkokból álló hullámfelhők alakultak ki, itt a szélirány merőleges a felhőcsíkokra.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, 2012. január 21. Kiterjedés: 500 x 500 kilométer. Feiratozott teljes felbontásért klikk a képre!

A korábbi posztokban megszokott módon most is elkülönítjük a felhőzetet a hótakarótól:

A fenti felvétel hamis színes változata: a havas területek pirosas színben látszanak.

Tegnap, szerdán, csodálatos napsütést élvezhettek az Alpok lakói és az ott síelő turisták: Svácjtól a magyar határig, Bajorország déli hegyeitől az Adriáig derült volt az idő. Az Alpok gerincei és havas hegyoldalai vakító fehérben pompáztak.

(Forrás: NASA / ELTE - nagyobb felbontásért klikk a képre!)

A téli műholdképek értelmezésekor ezzel a "vakító fehérséggel" egy probléma van: mind a havas táj, mind a felhők ilyen színnek jelennek meg az olyan, valós színes kompozitokon, mint amilyen a fenti kép is. Ezeken a képeken pontosan azt a színvilágot látjuk, amelyet az emberi szem észlelne a műhold nézőpontjából. A felhőknek - pl. a kép délkeleti, jobb alsó sarkában, Szlovénia és Horvátország felett láthatóknak - a téli alacsony napmagasság miatt jellegzetes árnyékuk van az északi oldalukon. A földhöz simuló felhőket - a ködöt, felül, északon, Bajorországban - azonban ezzel a módszerrel nem különböztethetjük meg.

(Forrás: NASA / ELTE)

Ilyenkor az a megoldás, hogy a műhold által észlelt, de az emberi szemnek láthatatlan infravörös adatokat a szemünk által is látható színekre cseréljük. A fent látható, ún. hamis színes kompoziton például a havas táj vörös színben, míg a felhőzet fehérben látható: így könnyen megtalálhatjuk, hogy az Alpok mely völgyeit tölti ki a köd.

(Terra/MODIS; 2012. január 11.)