Műholdképek

A Kárpátoktól keletre továbbra is elős fagy tartja hatalmában a vidéket. A pár nappal ezelőtti felvételünkön mutatott helyzethez képest változás, hogy a Duna-deltától északra már a Fekete-tenger partjáig hó borítja a tájat. A tenger korábban még épp megkezdődő befagyása is előrehaladt: a partnak a deltától északra húzódó részén egy mintegy 6-10 kilométer széles, vékony jégborítás alakult ki, amelynek tenger felőli szélét látványos, helyenként művészi szépségű fehér mintázat jelzi.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 15. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A Kelet-Európát érő hideghullám nyomán a Fekete-tenger északnyugati parti vizei is kezdenek befagyni. Odesszától délre, a Dnyeszter és a Duna torkolata irányába a part közelében képződő úszó jég egészen különleges alakzatokat fest a tenger vizére. A következő animáció hamis színes képén a szárazföldi hótakaró piros, míg a képződő tengeri jég bordó színben tűnik fel.

Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. február 10. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontású, feliratok nélküli változatért klikk a képre!

A Fekete-tenger parti lagúnái, a Duna-delta tavai mind befagytak, az Odessza előtt már összeállt jégmezőt az áramlás lassan délre sodorja a partok előtt. A Duna-delta előterében az épp megfagyó víz érdekes alakzatokat rajzol a tengerre (az alábbi képen nagyítva a hamis színes változat). A tenger felett hosszú felhőutak jelzik a hideg légtömeg áramlását déli irányba.

Az előző felvétel nagyított, hamis színes változata: a fehér felhőutak és a part közt sötétvörös foltok jelzik a megfagyóban levő tengervíz keveredési mintáit. (Kiterjedése: 137 x 137 kilométer.)

A Kaszpi-tó északi része hazánkéval azonos szélességen, illetve attól délre fekszik, azonban a vidék észak és Szibéria felé nyitott, nem védik hegyvidékek. Emiatt a tél gyakran iden hideg, az évszak derekán és végén a tó északi része rendszeresen befagy, partjait pedig összefüggő hómezők borítják. Nincs ez most sem másként.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 11. Kiterjedése: 750 x 750 kilométer. Teljes felbontású, feliratok nélküli változatért klikk a képre!

Földünk legnagyobb, a világtengertől elzárt víztestének fő táplálója az északnyugat felől érkező Volga folyam, amelynek kiterjedt deltavidékét is hó borítja. A deltatorkolatok nevüket azok jellegzetes (a fenti képen szaggatott vonallal meg is rajzolt), a görög delta betűre hasonlító háromszög-alakja után kapták. A tó északi végét összefüggő jégtakaró borítja, délebbre a zajló jég következik, majd a nyílt vízfelszín felett az északról érkező hideg áramlást láthatóvá tevő fehőutakat vehetjük szemügyre.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 11. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer.

A Balatonhoz hasonlóan a Fekete-tenger északi hatalmas öble, melléktengere, az Azovi-tenger is befagyott, újabb terepen próbálkozhatnak tehát a bátor terepjárósok. A Krím-félsziget keleti oldalán húzódó tengerrész jege azonban, a Balatonhoz hasonlóan, távolról sem biztonságos ilyen monstrumok számára.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 5. Kiterjedése: 400 x 400 kilométer. Feliratok nélküli teljes felbontásért klikk a képre!

Az óriási befagyott öblözet a Kercsi-szoroson keresztül érintkezik a jégmentes Fekete-tengerrel. Bár az északi részén minden évben megjelenik a jég, ritka, hogy a teljes Azovi-tenger befagyjon, és a jégtakarót a keleti szél most is kitartóan mozgatja: a keleti part mentén töredezett a jégpáncél és az északnyugati partok mentén is több helyen láthatók rianások (jégrepedések) mentén történő elmozdulások.

Az elmúlt napok folyamatos fagyos időjárása nyomán megjelent a jég a Balatonon. A műholdképek a jég vastagságát nem mutatják, azonban a színből és a formákból következtethetünk arra, hogy megjelent a jég a tó vizén, és arra is, hogy ez elég vékony, rámenni semmiképp nem biztonságos még!

Felvételünk a Dunántúlt mutatja, északkeleti (jobb felső) sarkában a Börzsöny havas csúcsait és a Dunakanyart, északnyugaton (balra fent) a Fertő tavat találhatjuk meg. A kép déli (alsó) széle mentén feltűnik, hogy a Mecsek legmagasabb csúcsain is van hó. A Balaton jellegzetes alakja a felvétel közepén látható.

A tájképet helyenként fátyolfelhők zavarják, jelezve, hogy a nagy, tíz kilométer körüli magasságban könnyen kicsapódik a kevés nedvesség is. Ennek tudható be, hogy a repülőgépek kondenzcsíkjai is észrevehetők még a 250 méteres felbontás mellett is: a Balaton felett és attól északra is láthatunk ilyeneket.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. január 31. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Az alábbi képen teljes felbontásra nagyítottuk a Balatont. Így könnyebben észrevehetjük a kondenzcsíkokat és az árnyékukat is.

Nagyítás az előző képről.

A felvétel érdekessége a Balaton keleti medencéjében megjelenő mintázat: a vonalak labirintusa jégformákra utal: a tó befagyása megkezdődött. A Balaton színe ugyanakkor továbbra is türkiz-zöld, a tó vizének jellegzetes színe, ami átlátszik a vékony, üvegszerű jégen (amikor a tavat vastag jégpáncél borítja, annak fehér a színe). Ha be is fagyott már helyenként a tó, semmiképpen ne menjünk még a jegére! A műholdképek nem, kizárólag a helyi hatóságok mondhatják meg, mikor biztonságos a korcsolyázás, fakutyázás!