Műholdképek

Vasárnap reggel ismét látványos kitörést produkált az Etna. A szicíliai tűzhányó gyakorlatilag állandóan működik, azonban időről időre hirtelen megnő az aktivitása, e látványos kitörési jeleségeket paroxizmusnak, paroximális kitörésnek nevezzük - a vasárnap reggeli volt az ilyenek közül idén a negyedik.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 18. 10:11 perc (helyi idő). Kiterjedése: 137 x 137 kilométer.

Első felvételünk helyi és budapesti idő szerint 10 óra után készült, a tűzhányó csúcsától keleti irányban (jobbra) hatalmas felhő halad, amelynek látványos árnyéka a felhő északi oldalán látszik (a felvétel nincs teljesen északi irányba tájékozva). A felhőt a vulkáni kitörés anyagán kicsapódó vízpára alkotja, ez tehát egy "normális" felhő, amely azonban nem jött volna létre a kitörés nélkül (lásd az alábbi képen).

A vulkáni kitörés anyagán kicsapódó fehér (víz)felhő (Forrás: Reuters / Antonio Parrinello)

A paroxizmus alig néhány órán át tartott, a röviddel 2 óra előtti felvételen a vulkán csúcsa körül már csak a keleti irányba távozó füst látszik. Hogy a vulkán hósapkája olvadt el a kitörés irányában, vagy csak a füstfelő takarja el (utóbbi a valószínűbb), az a felvételről nem dönthető el.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 18. 13:49 perc (helyi idő). Kiterjedése: 137 x 137 kilométer.

Az igazi tavaszi meleg megérkeztével a hó a Kárpát-medencében a magasabb hegyekbe szorult vissza: a hóhatar a felvétel tanulsága szerint az Északi-Kárpátokban 1000 méteren, míg Erdélyben 800 méteren található, és a meleg időben napról napra emelkedik.

A medencét körülölelő havas hegykoszorú szép látványa mellett ilyenkor a tavaszi, hóolvadásos árvizekre felkészülést is segítik a műholdas felvételek. A hóban tárolt vízkészlet adatait a hóborította területek kiterjedése és magassága alapján számítják ki: a számok alapján pusztán az olvadás előtt álló hómennyiség nem indokol rendkívüli árvizet, készültséget.

Forrás: Aqua/MODIS, NASA, 2012. március 17. Kiterjedése: 800 x 550 kilométer. Nagyobb felbontásért klikk a képre!

A pár hete felbocsátott első magyar műhold, a MaSat-1 eddig titokban tartott műszerét ma jelentette be a műholdas projekt honlapja: az aprócska műholdon egy néhány grammos kamera is kering a Föld körül. Ez rögtön több jelentőséget kölcsönöz a műhold helyzetstabilizátorának: lehetőség nyílik többé-kevésbé irányított műholdképek elkészítésére.

A MaSat-1 egyik első felvétele, 2012. március 9-én készült.

A műhold képátviteli rendszerét már korábban tesztelték: egy, a Földről felvitt képfile-t rádiózott le az űreszköz a vevőállomásoknak. Most kiderült, hogy a képátviteli rendszer nemcsak próbaként, hanem éles eszközként került a műholdra: ezzel továbbítják a Földre az első magyar műholdas felvételeket. Gratulálunk a fejlesztő-csapatnak!

Ukrajna déli részén, a Krím-félsziget térségében egyre több helyen olvad el a hó, de még mindig sok jele van a hidegnek, a fagynak. A félsziget legdélebbi részén emelkedő 1500 méter magas hegyvonulatokon még a hó az úr, a Krím keleti (jobb) partjainál fekvő Azovi-tenger jege pedig épp csak elkezdett feltöredezni, de épp a krími partnál még több tíz kilométeres kiterjedésben egyben van. A félszigettől nyugatra is mindenütt befagyva várják az enyhülést a Fekete-tenger parti lagúnái.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 13. Kiterjedése: 500 x 500 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A felvétel érdekeségei még a Krím "nyakánál látható színes, sós tavak, és északabbra, a helyenként még mindig havas vidékkel körülvett, befagyott víztárolók a Dnyeper folyón.

Miközben a tavaszodó vidékek és a tengeri fitoplankton változatos színvilágot ad mai felvételünknek, a tenger és részben a szárazföld felett vékony, néhány, illetve néhány tíz méter vastag ködfoltok teszik azt különlegessé.

A képen a francia partvidék egy részét, Normandia tájait, és nyugaton (a kép bal oldalán) az Egyesült Királysághoz tartozó Jersey szigetét láthatjuk. Két jellegzetes tölcsértorkolat tagolja a partot: jobbra fent a Szajna, alul-középen pedig a Séline éri el a tengert. A fehér foltokban látható köd igen vékony: a legtöbb helyen épp csak "tapad" a partra, míg a kép bal szélénél ki is lép oda. A Szajna-torkolattól délre egy másik szárazföldi ködfolt pedig szépen kirajzolja egy alacsony dombvonulat nyugati peremét.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 12. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontású változatért klikk a képre!