Műholdképek

Térségünket újabb havazás sűrű felhőzete borítja, így most a múlt hét végi felvételek közül mutatok egy érdekességet: péntek délben a szinte teljesen felhőtlen Franciaországon át egy gigantikus hónyelv húzódott; a hómezők az Alpoktól majdnem a Csatornáig húzódtak.

Változtatok kicsit a képek megjelenítésén: ezentúl a feliratozott változat (ha éppen van) itt, a főoldalon látszik majd, és a nagyított felvétel lesz feliratok nélkül - így mindenki könnyebben tud tájékozódni, másrészt az érdeklődők a feliratok nélküli képet is tanulmányozhatják, elmenthetik.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 3. Kiterjedése: 750 x 750 kilométer. Nagyított, feliratok nélküli változatért klikk a képre!

Felhőzet szinte csak a Pireneusok északi oldalán megtorlódva, illetve helyenként az Alpokban volt, miközben a hómezők szokatlan sávja az Alpoktól húzodott a Rhône völgyén, Auvergne hegyein és a Loire folyón keresztül egészen Dél-Normandiáig, mintegy 600 kilométer hosszú "átlót" rajzolva Franciaországra.

A vasárnap délután egy órakor készült műholdképen jól látszik, hogy hazánk legnyugatibb része hómentes maradt, a többi területet ellepi a fehér csapadék. Az Alföld egy részét még felhők, illetve a szél által felkapott hóförgeteg takarják. Az animáció egyik képe (fehér jellegű) a valós színes kompozit, míg a másik (vöröses) a hamis színes változat. Utóbbin elkülönül a jellemzően vöröses hó és a jellemzően fehér felhőzet, míg a vékony felhőzet halványpiros.

Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. február 5., kiterjedése: 500 x 500 kilométer. Feliratozott, nagyobb változatért klikk a képre!

A befagyott Balaton jegén a déli part, illetve a Tihanyi-félsziget keleti partja mentén kezd összegyűlni a hó. Külön érdekesség Pécstől délre, a Dráva vonalán kialakult, a folyó vonalát követő felhő- vagy köd-csík.

Amint arról az [origo] is beszámolt, szombaton kísérelte meg három honfitársunk (ketten közülük kollégáim) Chile legmagasabb csúcsának, az argentín határon fekvő, 6893 méteres Ojos del Salado-nak a meghódítását a csúcs alatt fekvő Tejos-táborból. A poszt írásakor még nincs információm, hogy egyáltalán el tudtak-e indulni és sikerrel jártak-e, műholdképen mindenesetre megtekinthetjük a csúcs térségét.

(Megjegyzés: tudom, hogy mindenkit a hazai hóhelyzet érdekel - ámde egy ilyen több száz kilométeres hófelhő felülről is egy nagy, gomolygó, és eléggé kevéssé látványos massza... Mihelyt látszik valami értelmes, rögtön jön az is.)

Bár maga a csúcs három elsőséget is magáénak tudhat (Chile legmagasabb pontja mellett ez Földünk legmagasabb vulkánja, sőt oldalában van bolygónk legmagasabban fekvő tava is), valójában a második szó illik legjobban rá. A gigantikus, Dél-Amerika nyugati oldalán végighúzódó lánchegység, az Andok Földünk második legnagyobb hegységrendszerének része, maga az Ojos del Salado pedig a nyugati félteke (vagyis az említett Pacifikus-hegységrendszer) második legmagasabb csúcsa (a 6962 méteres Aconcagua után). Ehhez képest a felvételen, még a teljes régiót bemutatón első képünkön is, legfeljebb sejthető de nem nyilvánvaló, hogy ilyen magasságú hegyek láthatók rajta.

Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. február 4. Kiterjedése: 1000 x 1000 kilométer. Teljes felbontású, feliratozott változatért klikk a képre!

Ennek pedig az az oka, hogy egyrészt a déli féltekén most van nyár, így a legmagasabb gerinceken is épp csak találni havat (amely például az Alpokban kiemeli és nyilvánvalóvá teszi a magashegyi jelleget). De azért is kevés a hó, mert eleve nagyon száraz területen, a parti Atacama sivatag hegyvidéki peremén járunk. A terep magassága a csúcs alább bemutatott közelebbi környezetében is szinte mindenütt 3000 méter felett van a kép több száz kilométeres kiterjedése ellenére is. Az Andok közepén húzódó magasfennsík, az Altiplano legdélebbi nyúlványa ez. Ebből az eleve magasan fekvő - és a barnás színelből is láthatóan kopár - környezetből emelkednek ki a relatíve kis hósapkájú hegycsúcsok. A felvétel nyugati szélén a Csendes-óceán látszik, keleten pedig megjelenik az Atlanti-óceánba ömlő La Plata folyó vízgyűjtőjének jóval alacsonyabb, zöld erdőkkel fedett széle is.

Az Ojos del Salado csúcsának közvetlen térsége. (Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. február 4. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer). Teljes felbontású változatért klikk a képre!

A felvételen jellegzetes a terep barnás-vörös színe, amely a csupaszon álló, fiatal, vulkanikus kőzetekre utal. Az Andok felszíne nagyon fiatal, mind a gyűrődés, mind pedig a kapcsolódó vulkáni működés ma is zajlik, ez is lehet oka annak, hogy a térségünkben megszokott hegyformák itt kevéssé jellemzőek.

E felvételekkel szorítsunk kollégáim epedíciós erőfeszítéseinek sikeréért!

Térségünkben és attól délnyugatra mediterrán ciklonok alakítják az időjárást. Az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes irányban forgó légörvények keleti oldalán a melegebb és esetünkben csapadékosabb levegő halad észak felé, ez okozza hazánkban a délről érkező havazást. A ciklon nyugati oldalán hideg levegő áramlik északról dél felé, ez okozta a felvételen is látható eredménnyel járó hideghullámot Olaszország északi részén, a Pó-síkságon.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 3. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Feliratozott, teljes felbontású változatért klikk a képre!

A felvételen látható, hogy az Alpok és az Appenninek közti síkságot szinte teljesen hó borítja, csak a Garda-tó déli, délnyugati előterében maradt egy pár tíz kilométeres hómentes folt. Ezen a tájon szokatlan az összefüggő hótakaró, de az igazán meglepő, és nagy hidegre utaló jel, hogy az összefüggő hóborítás Genovától keletre egészen a Ligur-tenger partjáig húzódik.

A szokatlan időjárás a földről:

(Forrás: Facebook, Ereid Drungli)

-------------------------------- BÓNUSZ KÉP --------------------------------

A kontinensünket uraló hideghullám déli szárnya Ázsia nyugati részét, a Közel-Keletet is elére, ott a hómezők már a szír határig húzódnak. Felvételünkön az Eufrátesz törökországi szakaszának víztárolóit, és délebbre a szír határon kezdődő, részben hómentes, barna félsivatagot láthatjuk. Törökország hegyvidékein télen nem szokatlan a havas táj, de a hó ritkán tör délebbre.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 2. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Feliratozott, teljes felbontású változatért klikk a képre!

Miközben lassan egész kontinensünket elárasztja a szokatlanul hideg levegő, a legalacsonyabb hőmérsékletek továbbra is Európa keleti felén köszöntenek be. Szibériától Észak-Magyarországig és Erdélyig folyamatos hómezők borítják a tájat, a pénteken délről várt havazás ezektől (egyelőre) elkülönül.

A felhőzet és a hómezők elkülönítéséről, a valós és hamis színes műholdképekről korábbi bejegyzésünkben már írtunk, a mostani képen azonban a valós színes (jellemzően fehér) és a hamis színes (jellemzően narancs-vörös) felvételeket animációba kötöttük. A hómezőket a valós színes képen fehér, a hamis színesen vörös, míg a hómentes talajt az előbbin a megszokott barna, a hamis színes kompoziton pedig zöldeskék szín jelöli, a felhőzet mindkét változaton fehér. A kép északnyugati (bal felső) sarkában a Balti-tenger, Lengyelország és Litvánia tengerpartja látható, délnyugaton (balra lent) a Kárpátok jellegzetes koszorúját ismerhetjük fel, a hamis színes képen még a Balaton is megtalálható, sötétkék kontúr formájában. Keleten a felvétel Ukrajna és Oroszország területét mutatja.

Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. február 2. Kiterjedés: 1150 x 1300 kilométer, valós és hamis színű felvételből készített animáció. Nagyobb felbontásért klikk a képre!

Az egybefüggő, ezer kilométert is meghaladó hómezőn nagyon hideg az idő: a nappali maximumok is mínusz 10-15 fok alatt maradnak, éjszaka pedig mínusz 25-30 fokig ereszkedik a hőmérő higanyszála (itt meg kell jegyezzük, hogy a "higanyszál" mínusz 39 fokig "működik", ott a higany is megfagy, az ennél hidegebb időben alkoholos hőmérővel mérhetünk).