Műholdképek

Ezer kilométert jóval meghaladó hosszúságban és mintegy 4-500 kilométer szélességben nyúlik el Nyugat-Európa felett az a záródó (okklúziós) front, amely az előrejelzések szerint csütörtökön éri el hazánkat és pár fokos melegedést fog okozni. A front egy óriási mérsékelt övi ciklon felhőzetéhez tartozik, ilyenek heti-kétheti rendszerességgel szoktak térségünkbe érkezni, a mostani kompakt felhőzet azonban ritka. A ciklon középpontja Izlandtól (bőven a kép északi, felső végén túl) valamivel északra helyezkedik el.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 7. Kiterjedése: 1750 x 1750 kilométer. Feliratok nélküli, nagyobb felbontású változatért klikk a képre!

A záródó front egy melegfrontból, és az azt utolérő, gyorsabb hidegfrontból áll. Esetünkben a hidegfront csak a Brit-sziget térségében és attól északra észlelhető, az Alpok irányába tartó déli szárnyon a melegfront a domináns, ezért is hoz nekünk melegedést. A melegfront érkező oldalán (a képen a felhősáv jobb és alsó peremén) fátyolhelhőzet jelenik meg először, ez vastagszik folyamatosan, amíg a csapadékot hozó esőrétegfelhők meg nem jelennék és át nem haladnak. A hidegfront hátoldalán, az Atlanti-óceán felett és az Ír-sziget térségében a ciklon hidegszektorának jellegzetes gomolyfelhőit látjuk.

Az érkező front előtt fátyolfelhőkből rajzolódnak érdekes formák az Alpok déli gerinceitől, a Dolomitoktól az Adriáig. A fátyolfelhőket a meteorológusok cirrusznak nevezik, e felhők apró jégtűkből állnak, amelyek jellemzően 10 kilométer körüli magassában lebegnek. Felvételünkön a felhők északkeletről érkező légáramlást mutatnak, különösen szép formákat festve az Adria északi vizei fölé, Isztriától a Pó torkolati deltájáig.

Az Adria és a hegyek közti, a képen barna színű terepet átszelő világos csíkok az Alpokból érkező folyók széles, világos kövekből álló medrei, amelyeket csak a hóolvadás és az erős nyári záporok vize tölt majd meg, és ilyenkor érkeznek a kövek is.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 23. Kiterjedése: 137 x 250 kilométer.

Míg hazánk időjárása fagyosan téliesre fordul, Törökország déli partjait csak megközelíti a tél; a riviéra színei azonban élénkek maradnak. Felvételünk a kedvelt turista-célpont, Antalya térségét mutatja be.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. január 27. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A kép északkeleti (jobb felső) részén az anatóliai magasföldet borító hótakaró szélét láthatjuk. Antalya városa az öböl csúcsánál terül el, és világosabb barna színével üt el környezetétől. A legérdekesebb látvány a folyók és patakok által a tengerbe jutattott hordalék, amely a vízfolyások torkolatánál sárga színű. A hordalékon mikroszkopikus egysejtűek - összefoglaló nevén: a fitoplankton - szaporodnak el, és festik meg türkiz és zöldes színekre a hullámokat, kiemelve a tenger áramlási viszonyait. A délkeleti (bal alsó) sarokban pedig a fályofelhőkből rajzolódik ki egy érdekes, kb. 20 kilométeres örvény.

Most ismét a felvétel szépsége alapján választottuk helyszínt, ezúttal Írországot. A Smaragd-sziget (e nevét a felhők közt, a képek is feltűnő, télen is dús zöld színű rétekről kapta) környékén egy áthaladt hidegfront után jellemző felhőzetet látunk. A néhány tíz kilométer kiterjedésű, egymáshoz lazán kapcsolódó felhőtömbök között sejlik fel a legtöbb helyen zöld, néhány pontján barna színben megjelenő sziget.

Írország; Forrás: Aqua/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. január 19. Kiterjedés: 500 x 500 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A felvétel északi és déli részéről mutatunk alább egy-egy nagyítást, a különböző típusú felhők, az árnyékuk, és az alattuk levő tenger és szárazföld fény- és árnyjátékát.

Az Írország északnyugati csücske, Donegal vidéke, és a tenger felett a felhőtömbök magja ugyanolyan gomoly, amilyeneket hazánkban tavasztól őszig szinte bármikor láthatunk, méretük azért valamivel nagyobb megszokott "bárányfelhőinkénél".

A talán legszebb színösszeállítást a sziget déli partjainál láhatjuk, ahol egy délen húzódó front felhőzetének széle és északabbra (a képen feljebb) annak sötét árnyéka adja legjellegzetesebb látványt. A zöld színű part mentén a tengert a behordott hordalékon fejlődő mérsékelt sűrűségű fitoplankton-mező festi zöldes színűre.