Műholdképek

A tavaszi napéjegyenlőség fontos dátum az északi vidékek számára: a nyári évad kezdetével nagyon gyorsan hosszabbodnak a nappalok. Bár a norvég partvidéket az Észak-Atlanti tengeráramlás relatíve melegen és nagyrészt fagymentesen tartja, a parttól távolabb még most is a hó uralja a skandináv hegyvidéket. Ebben a havas háttérben láthatjuk Norvégia két gyönyörű flordját, a leghosszabb Sogne-fjordot (a kép felső részén), délebbre pedig a Hardanger-fjordot.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 23. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A Skandináv-félszigetet a mintegy 15 ezer éve véget ért utolsó jégkorszak idején vastag belföldi jégtakaró fedte, amelynek súlya a kőzetlemezt mintegy "benyomta" az alatta elhelyezkedő, képlékenyebb, olvadt asztenoszférába. A jég már több mint tízezer éve elolvadt, de az egyensúly még nem állt helyre, a félsziget ma is emelkedőben van - és a korábbi völgyek egy részének alját még mindig a tenger uralja: ezek a fjordok.

A télen rendszeresen befagyó, korábban idén is jéggel borított Azovi-tengeren már az elmúlt héten megkezdődött az olvadás, amely igazán a napokban vált látványossá. A Fekete-tenger óriási öbleként is felfogható beltenger nyugati és északkeleti részén még összefüggő a jégpáncél, középen már megjelent a jégmentes vízfelület, amelybe főleg keletről több kilométeres jégtáblák szakadnak. Eközben a tenger nyugati felén, a Krím partjai mentén még összefüggő jégfelületen is egyre több jele van az aprózódásnak és olvadásnak; a majdani, pár nap múlva bekövetkező szétesés szakadási vonalai már megjelentek.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 19. Kiterjedése: 375 x 375 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

a

Már a tegnapi bejegyzés utolsó képén is gyanús volt, hogy az Etna csúcsát körülvevő hósapka egy része eltűnt vagy takarásba került. Mára lényegesen alábbhagyott a vasárnap reggeli kitörési aktivitás, a hegy csúcsa körül csak ritka füstöt látni, így a felszíni alakzatok tisztán megfigyelhetők a műholdképen.

Elolvadt vagy bekormozódott z Etna hósapkájának kelet-délkeleti szegmense? Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 19. Kiterjedése: 125 x 125 kilométer.

A kép tanulsága szerint a csúcstól kelet-délkeleti irányban egy mintegy harminc fok szélességű szegmensben nem látjuk a hegyet körülvevő hósapkát. A tegnapi felvétel szerint a felhők erre az irányba távoztak a hegytől, tehát valószínűleg hamuszórás takarta be a havat, de az sem kizárt, hogy a hósapka egy része el is olvadt. Az utóbbi eset azért kevésbé valószínű, mert akkor a tengerben a part mentén az emiatt megduzzadt patakok hordalékának meg kellett volna jelennie. Egy ilyen torkolatban látható is a víz megfestése a hegytől északkeletre, ez szintén kapcsolódhat a kitöréshez (több sötét folt is látható a havas hegyoldalon), de a teljes hiányzó hótömeg hatása nagyobb lenne.

Az Etnaguide 2. webkamera felvételén a csúcs bal oldalán láthatunk egy ilyen sötét foltot a hósapkán.

Az Etnaguide 4. kamerája délről, Catania felől mutatja a hegyet: a csúcstól jobbra látható a feltehetően behamuzott lejtő.

Vasárnap reggel ismét látványos kitörést produkált az Etna. A szicíliai tűzhányó gyakorlatilag állandóan működik, azonban időről időre hirtelen megnő az aktivitása, e látványos kitörési jeleségeket paroxizmusnak, paroximális kitörésnek nevezzük - a vasárnap reggeli volt az ilyenek közül idén a negyedik.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 18. 10:11 perc (helyi idő). Kiterjedése: 137 x 137 kilométer.

Első felvételünk helyi és budapesti idő szerint 10 óra után készült, a tűzhányó csúcsától keleti irányban (jobbra) hatalmas felhő halad, amelynek látványos árnyéka a felhő északi oldalán látszik (a felvétel nincs teljesen északi irányba tájékozva). A felhőt a vulkáni kitörés anyagán kicsapódó vízpára alkotja, ez tehát egy "normális" felhő, amely azonban nem jött volna létre a kitörés nélkül (lásd az alábbi képen).

A vulkáni kitörés anyagán kicsapódó fehér (víz)felhő (Forrás: Reuters / Antonio Parrinello)

A paroxizmus alig néhány órán át tartott, a röviddel 2 óra előtti felvételen a vulkán csúcsa körül már csak a keleti irányba távozó füst látszik. Hogy a vulkán hósapkája olvadt el a kitörés irányában, vagy csak a füstfelő takarja el (utóbbi a valószínűbb), az a felvételről nem dönthető el.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 18. 13:49 perc (helyi idő). Kiterjedése: 137 x 137 kilométer.

Az igazi tavaszi meleg megérkeztével a hó a Kárpát-medencében a magasabb hegyekbe szorult vissza: a hóhatar a felvétel tanulsága szerint az Északi-Kárpátokban 1000 méteren, míg Erdélyben 800 méteren található, és a meleg időben napról napra emelkedik.

A medencét körülölelő havas hegykoszorú szép látványa mellett ilyenkor a tavaszi, hóolvadásos árvizekre felkészülést is segítik a műholdas felvételek. A hóban tárolt vízkészlet adatait a hóborította területek kiterjedése és magassága alapján számítják ki: a számok alapján pusztán az olvadás előtt álló hómennyiség nem indokol rendkívüli árvizet, készültséget.

Forrás: Aqua/MODIS, NASA, 2012. március 17. Kiterjedése: 800 x 550 kilométer. Nagyobb felbontásért klikk a képre!